A cigányok ideje (Dom za vešanje)

Színes, angol-olasz-jugoszláv filmdráma.

Tartalom, rövid leírás:

A film még 1989-ben készült, a neves jugoszláv rendező Emir Kusturica rendezésében. Nekünk kelet-európaiaknak a történelmi hagyományaink mások, mint például nyugaton. A kilencvenes évek elejével jelentős változások álltak be a kelet-európai országok életébe. Ebben az új politikai helyzetben készült a Cigányok ideje is. A társadalom egy kisebbségi rétegéről szól, hiszen Kusturica-nál visszatérő téma a cigányság. Bizonyára mindenki látta a Macskajajt. Ki ne emlékezne a jóízű nevetésekre és a ma már szállóigékké vált mondatokra. Most azonban nem ez a film a lényeges, hanem a Cigányok ideje. Kusturica ezen filmjében a valóság keveredik a szürreális mesével. A film a jugoszláv cigányokról, gyermekkereskedelemről szól és még annyi minden másról is. Olyan sokoldalú, hogy szinte az érzelmek széles skálája megtalálható benne. Furcsa, fordított világba csöppenünk. Egy olyanba, amiről eddig fogalmunk sem volt. Már a film eleje meghatározza a film jellegét. Egy bolond mondja meg a legnagyobb igazságot: „Isten nem bírta a cigányokat, felment az égbe.” Ez a mondat, mintegy előre vetíti a tragédiát. A film alaphangulata azonban nem ez. Nem a tragédia a fő lényeg. A tragédia is csak olyan benne, mint maga az élet. Van benne bánat, öröm, szerelem, gyűlölet, szerencse és balszerencse. Minden csak annyira, mint amilyen az élet maga. Perhan (Davor Dujmović) családján keresztül mutatja be a cigányok életét. A társadalom peremére szorult népet. Szerény életkörülményeik, babonás és furcsa világuk olyan, mintha nem is lenne része semmilyen valós emberi civilizációnak. Kusturica kiváló rendező. A film maga is él, mindenféle klisétől mentes, nincs semmi nem oda való. A történet maga egy fiatal fiú életútja. A fiú különleges képességekkel bír, de nem tudja kamatoztatni. A nagymamájának segít, hogy fenn tudják magukat tartani. Perhan bátyja egy szélhámos. Nagy kockás, aki nem tesz semmit, hogy jobban boldoguljanak. Csak a múlton mereng, amikor még Németországban dolgozott. A család tagja még egy beteg kislány is. A beteg lába miatt gondozásra szorul. Perhan ebben is segít a mamájának. A film karakterei nagyon el vannak találva. Pont olyanok, akik jól illenek ebbe a miliőbe. A filmben először a bolonddal találkozunk. Nem főszereplő, de mégis ő az egyik legmeghatározóbb figura. Ő a történet alapigazságának elmondója.

Perhan olyan, mint egy mesehős. A történet folyamán ő az, aki a legtöbbet változik. Szerény és segítőkész, amikor megismerjük. Aztán meg szerelmes és csalódott, aki kész az öngyilkosságra. Aztán utazó, akinek nagy álmai vannak, de ekkor még mindig csak a jóság vezérli. Amikor kikerül külföldre, akkor az élet arra veszi, hogy letérjen a jó útról. Először még tartja magát, de később ugyanolyan bűnöző lesz, mint a sorstárasai. A történet végére sajnálatos módon olyan bűnt követ el, ami visszafordíthatatlan. Eladja a lelkét. De vajon mi nem így tennék az ő helyébe? A figura minden hibája ellenére szerethető. A film elején még csak egy fiú, aki egy pulykában lel barátot. Egy sapkás kisgyerek, akinek mentális képességei vannak, de nem a legjobb helyre született. Amikor útra kél, már ifjú, de még benne van a gyermeki ártatlanság és csak később tanulja meg mi az, hogy élet. Amikor a külföldi útjáról hazatér, már egy igazi úr. Elképesztő, hogy milyen nagy a változás, mind külsőleg, mind belsőleg.

A történet másik kulcsfigurája a Don. Érdekes figura, mert nem olyan, mint a tipikus bűnözők. Megnyerő modorú, küllemre finom úr. Az általa kihasznált emberekkel családias hangot üt meg. Valahogy nem így képzeljük el a bűnözőt.

A történet lehetne átlagos és semmit mondó, de nem az. A fiú élete ott válik érdekessé, amikor szerelmes lesz. Ez a szerelem lesz maga a bonyodalom is. Az első találkozást randi követi, ahol a fiatalok egymásba szeretnek. Amikor a fiú bejelenti a lány szüleinek, hogy szerelmesek, nem találnak együttérzésre. A fiú bánatában elhatározza, öngyilkos lesz. Felköti magát az éppen felújítás alatt álló templom harangzsinórjára. Nagyon vicces a jelenet. A fiú szándéka és a kivitelezés mosolyt csal az ember arcára. Ahogy ott lóg és fel és le mozog, közben harangozik, nagyon mókás. Mondhatni a fiúnak harangoztak. Közben a lány nevét kiabálja. Az arra járó ittas szomszéd menti meg. Otthon egy kis ünnepség támad. Másnap amúgy is Szent György nap van. Chaplin a cigányoknál. Teljesen meglepő jelenet, amikor az idősebbik fiú Chaplinnek öltözik és bohóckodik. A fiú álma szürreális képekkel teli. A film legszebb jelenete az ünnep a folyónál. A két fiatal eljegyzi egymást azzal, hogy felírják egymás nevét a testükre. Szerelmi boldogságuk összhangban van az ünnep hangulatával. A nagymama könnyei jelzik, hogy az unoka felnőtt és még csak most fog kezdődni az élet fájdalma. Az újbóli lánykérés kudarcot vall. Perhan bátyja megint veszít a kockán. Teljesen megőrül, hogy nem tudja kifizetni a tartozását. Felemeli a házat a tetőn keresztül. Hihetetlen látvány. A Don fia beteg, az asszony menti meg. Cserébe azt kéri, hogy a kis unokáját vigye el a kórházba, hogy segítsenek a beteg lábán. Elbúcsúznak a mamától, Perhan Azrától. Szomorú a búcsú. Az úton gyerekek futnak mellettük és kutyák. A két árva gyermek úgy érzik, a halott anyjuk is velük tart útjukon. A szél egy fátyollal játszik és olyan, mintha tényleg egy lélek lenne. A kórházban elszakítják egymástól a két testvért. Perhannak ezzel még nem értek véget a megpróbáltatásai. Elszakadt az otthontól, a szerelmétől, hogy új életet kezdjen és bebizonyítsa, hogy ér annyit, hogy elvegye Azrát. Amikor megérkeznek, akkor jön rá, hogy becsapják. Nem engedik, hogy húgával maradjon és bűnöznie kell, hogy pénzt szerezzen. Először nem akar, később ráviszi a sors. Gyermekkereskedelem, erőszak, szexuális zaklatás, koldulás, ami a fiúra vár. Eleinte nem vállalja, de lelki fenyítés hatására rá áll. Saját zsebre dolgozik. Később ő lesz a főnök. Lehetőséget kap, hogy hazautazzon, hogy új embereket hozzon bűnözni. Ekkor már teljesen más ember. Otthon meglepetés fogadja, szerelme gyermeket vár. Nem akarja elhinni, hogy a sajátja. A fiú teljes más, mint az a sapkás ártatlanság, aki volt. A helyi kocsmában mulat, nagy a bánata. Elszállt belőle a naivitás, felnőtté vált. „Amióta elkezdem hazudni, nem hiszek senkinek.” A film egyik legszomorúbb kijelentése, főként olyan fiú szájából, mint Perhan. A fiatalok összeházasodnak, de a fiú már nem hisz a lánynak. A nászéjszaka sem idilli. Összeszedi koldulásra a gyerekeket és visszamegy. Otthon arra is rájön, hogy csak kihasználták, a beígért ház nem épül. A lány hiába bizongatja a gyerek az övé, nem hiszi el. Ismét találkozunk a fehér fátyollal. A családban a második generáció is árva. Ahogy elvesztette feleségét, úgy vesztette el a pénzét is. Már nem marad neki más, mint megtalálni kishúgát. Három év elteltével találja meg Rómában. A húga is a maffia keze közé került. Tőle tudja meg, hogy a fia teljesen olyan, mint ő. Bosszút áll elátkozott sorsa miatt. Amikor már megtalálná a boldogság, akkor ő másként dönt. Mentális képességét használja fel, hogy megölhesse a Dont a saját esküvőjén. Az ifjú ara meg akarja ölni. Lelövi. Eljön érte régi barátja a pulyka. Nem egy galamb, mint állában, hanem a pulyka. Jó humorú film ez. Otthon felravatalozzák, a szemére saját aranya kerül. A fia ugyanazt a sapkát viseli, amit egykoron ő maga. Szegény árva gyerek. Még azért utoljára ellopja apja szeméről az egyik aranyat. Amikor ezt meglátja a nagy kockás, akkor ezt nem hagyhatja. Utána fut. A templomban köt ki. Imádkozik az Istenhez. A kereszt fordítva áll. Megfordítja. Ebben a megfordult világban, még az isten is fejre áll.

A film vége méltó befejezése ennek a szürreális álomnak. Aki kíváncsi a történetre, a szereplőkre, Kusturica humorára, csodás képeire, a nagyszerű filmzenére (melyet a rendező jó barátja Goran Bregovic írt, amely a filmen túl is éli életét), egy fiú történetére, aki felnőtt és aki elvesztette a meg sem talált boldogságát, a jugoszláv cigányok világára és egyáltalán arra, milyen az, amikor a Cigányok ideje eljön.
Szóval moziba be és induljon a mese!

Szerző : Szentes Georgina

Rendező: Emir Kusturica
Forgatókönyvíró: Emir Kusturica, Gordan Mihić
Operatőr: Vilko Filač
Zene: Goran Bregović
Vágó: Andrija Zafranović

Játékidő: 106 perc
Megjelenés: 1989.

Néhány kép a filmből:

Képek : port.hu