Az öldöklő angyal (El ángel exterminador)

Színes, mexikói filmdráma.

Az öldöklő angyal (El ángel exterminador)

Tartalom, rövid leírás:

A filmet Luis Bunuel, spanyol szürrealista rendező készítette 1962-ben. Bunuelről érdemes tudni, hogy színészeinek sok szabadságot adott a cselekmény megformálásában, mert forgatókönyveibe csak a történet főbb részleteit és a fizikai tevékenységeket írta bele. Emiatt a tömörség miatt filmjei gyorsan, kevés pénzből készültek, de a jelenetek életszagúak lettek. Talán ez az egyik oka, hogy a színészi játék elképesztő, ugyanis ezek a számomra ismeretlen színészek olyan játékot nyújtottak, amelyet nem sokszor lehet látni. Az egész teljesen hihető, életszerű volt.

Technikailag újdonságot nem hozott a film, hiszen Bunuel utálta a technológiát és imádta az egyszerűséget, ami meg is látszik a vágásokon illetve kamerabeállításokon, amik végtelenül egyszerűek, de sokatmondóak. Zene szinte nincs is a filmben, ami miatt még fokozódott a feszültség. A filmben láthatunk szenvedélyt, betegséget, álmot és persze állatokat is, ami elmondható a rendező szinte minden filmjére.

Maga a film a burzsoázia egyfajta kritikája, bemutatja azt hogy a gazdagok is emberek, leginkább állatok ha egy olyan helyzet áll elő, amit képtelenség megoldani. A film a kritikán kívül az emberek érzéseire, gondolataira, viselkedésére is nagyon fókuszál, hiszen megmutatja egy rákos, egy befolyásolt kisöcs, egy szenvedélyes ember, egy racionális doktor és sok másfajta ember viselkedését, gondolkodásmódját…

A Nobile házaspár egy operaelőadás után áthívja magukhoz ismerőseiket egy kellemes vacsorára és egy kis beszélgetésre. Amikor hazaérnek minden elkészítve várja őket, de a személyzetből csak két komornyikot találnak otthon.


A vacsora után az egyik vendég zongorához ül és elkezd játszani, ezért a többi vendég áttér a zongorával ellátott társalgóba, ahol folytatják az addigi tevékenységeiket. Egy idő után mindenki indulni készül, de amint az étkezőt és a társalgót elválasztó küszöbhöz érnek, meggondolják magukat és visszaülnek még egy italra, még pár percre… Ez így elhúzódik hajnali 4-ig annak ellenére, hogy szinte mindenkinek dolga van reggel 8-tól, illetve a délelőtt folyamán, de valami oknál fogva mindannyian ott maradnak.

A házigazda fel is ajánlja, hogy használják a villa számtalan sok hálója közül akármelyiket a vendégek, de a vendégek jól érzik magukat a társalgó
székeiben, karosszékeiben és a padlón. Még a házigazda is ott alszik, arra hivatkozva, hogy nem szeretné, hogy miatta érezzék kényelmetlenül magukat a
vendégek, úgyhogy lesüllyed a szintjükre.

Reggel mindenki felkel, de még indulás előtt kérnek reggelit, ami miatt az egyetlen személy aki a szobán kívül tartózkodott, a komornyik is belép a szobába ahonnét ő sem tud távozni… Csak az esti döntésképtelenségből, másnapra a szoba elhagyása fizikai akadály lett, látszólag. Minderre még rátesz egy lapáttal hogy az egyik vendég meghal, nincs se vizük, se ételük, kitör a hisztéria és pánik és még akik kívülről szeretnének bejutni, a telek bejáratán nem tudnak bejönni.

Nekem a film annak ellenére is tetszett, hogy egy szürrealista művészfilmről van szó. Én alacsonyra vettem a lécet, így végül pozitívan csalódtam.

Szerző : Bozickovic Vojislav

Rendező: Luis Bunuel
Forgatókönyvíró: Luis Bunuel
Zeneszerző: Raúl Lavista
Operatőr: Gabriel Figueroa
Producer: Gustavo Alatriste
Vágó: Carlos Savage

Játékidő: 95 perc
Megjelenés: 1962.

Thanks for rating this! Now tell the world how you feel - .
Hogy tetszett?
  • Inkább nem
  • Talán
  • Nem rossz
  • Elmegy
  • Tetszik

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..