Ki látott mostanában jó filmet? Őszintén!

Tényleg, ki az, aki a szívére tette a kezét és a másikkal pedig elkezdte fennhangon sorolni, számolni a jobbnál jobb idei kasszasikereket, vígjátékokat vagy a vámpír, sci-fi,horror akármiket. Na jó itt rögtön teszek is egy kivételt a fanyalgásommal, mivel én is Twilight rajongó lennék 30 évesen, vagy éppen ezért, szem lesütve vagy sem, de ez a helyzet. Már az első rész bekebelezett, bár a sztori alapjául szolgáló regényt többszöri próbálkozásra sem sikerült elolvasni, valamiért a filmet, a befejező részt nagyon várom, hogy végre láthassam, ezúton is üzenem a bébiszitternek, hogy nincs több lemondott, előre egyeztetett időpont!

Vissza az eredeti kérdéshez, ki látott mostanában olyat, ami a földbe döngölte és még napok, akár hetek múlva is visszapillantott azokra képkockákra, érzésekre, amit a moziban átélt?

Nekem 2-ig sikerül számolnom, ha ér mesefilmet is szeretni, akkor 3-ig !

Ki az, aki még mindig számol és sorolja a filmeket? Az kérem ossza meg velem is a listáját. Elmúlt egy évre visszamenőleg lehet csak visszagondolni! Nekem íme ezek ugrottak be:

1: Blue Valentine. Igen, tudom régen volt, nagyon régen, de én későn jutottam el a moziba megnézni is, egy éven nekem még belül van… Plusz: akkor még nekem is friss volt a válás fogalma, talán ezért is volt olyan mélyen húsbavágó. Szóval ez egy olyan erős film volt, amit nálam azóta sem űberelt igazán semmi, előtte a Túl a Barátságon volt rám hasonló hatással. Egybeesés, hogy mindkét filmben szerepel a csodás Michelle Williams (kicsit túlzás lenne a csodás? Nem hiszem, egyáltalán nem). Elfogultan csodálom a munkáit és várom az új filmjét is (Irene Némirovsky: Suite Francaise regény feldolgozása), amit itt forgatnak majd Magyarországon. Hálás lennék a sorsnak, ha valamilyen módon bejuthatnék erre a forgatásra is. Ahogyan sikerült a World War Z-ére is, de nem mint statiszta, nem, nem…., na de ez egy másik cikk története…

Aztán:

2: Mediterrán finomságok. Bár ez a mozi már 2009-ben elkészült, hozzánk vagy legalábbis hozzám most ősszel jutott el. Végre egyedül mentem aznap moziba és szakadt az eső, késésben voltam, teljesen eláztam, de az elejére pont beértem. Stílusosan egy meleg szendviccsel és egy pohár borral ültem be, és ahogy lecsücsültem Sofía (Olivia Molina), a főszereplő chef már bújt is ki anyuka hasából a fodrász szalonban. A néhai, megboldogult KINO-ban nézhettem, illetve szórakozhattam végig a filmet mert, hogy régen nevettem ennyit fennhangon moziban, az tény.

A téma a szokásos: sztár séffé avanzsálunk a tengerparti poros kisváros, családi kisvendéglőjéből, de a főszereplőnő által bejárt út azért képes új színben megmutatni a kulináris élvezeteket, spanyol film lévén más érzékibb élvezetekkel szorosan karöltve. Érdekes helyzeteket tud az szülni, ha a főszereplő nő egyszerre két férfit szeret és őt viszont szeretik, illetve boldog hármasban tengethetik a közös hétfői napjaikat. Már gyerekként elrendeltetve látszik Sofía sorsa, hogy ő bizony a vele együtt cseperedő két fiú, később férfi között ingázva fedezi fel magában a zsenialitást, a benne rejlő művészt. Mindenesetre a tanonc éveket is a másik két főszereplő férfi között abszolválja sikeresen, majd elköteleződik pár évre Toni (Paco León) mellett, aki a férje is lesz és 3 gyermeke apja. Majd újra visszatáncol a képbe Frank (Alfonso Bassave) is, az örök szerető és újra mesterhármasban élvezik egymás társaságát és az üzleti sikereiket, mert természetesen megnyitják az első éttermet, ami bukdácsolva ugyan, de együttes erővel végül sikert sikerre halmoz. Építik, bővítik a Sofía éttermi láncot szerte a világon.

Közben viszont talán a terjeszkedés, a túlvállalás miatt kiégnek vagy csak Sofía, mert lassan megromlik a viszony vagy az egyensúly, amit addig nagyon ügyesen tudtak megtartani a 3 cseperedő gyerek ellenére is… Elgépiesednek az érzéseik, Sofía ételei is, de a végső bukás előtt, helyett minden a helyére kerül, sőt még egy gyermeket is kapnak az égiektől. A kislányt nagyon találóan: „Hétfőnek” nevezik el, utalva arra, hogy az anya kiléte ugyan egyértelmű, de hogy az apa melyikőjük lehet, azt homály fedi, hiszen a hármasuk egysége most már megbonthatatlan. Kifejezetten élmény, ahogyan a spanyol rendező (Joaquín Oristrell) kezeli a nemek, viszonyok közötti kavalkádot és nem kerülgetve a tabu témákat az orrunk előtt oldja fel szeretettel, humorral azokat a konvenciókat, amiket majd mindannyian betartunk és mögé húzódunk. Ha lehet(ne) így is élni, vajon csak Spanyol honban legyintenének és mosolyognának rajta…?!

3: És, ha már vámpírokkal kezdtünk, íme még egy vérszívós sztori. Ha én lennék mega film mogul még szép, hogy én is meglovagolnám animációs formában is a Bella Swan-Edward Cullen (Kristen Stewart-Robert Pattinson) történetet. A Hotel Transylvania alap sztorija nagyon egyszerű: Gyermekét egyedül nevelő és féltő apuka vajon képes-e a megfelelő pillanatban felfogni, hogy a lánya felnőtt és nyomban elengedni is a kezét és hagyni, hogy érezzen, boldoguljon vagy akár szenvedjen a néha buktatókkal szegélyezett való életben… Persze mindez fűszerezve annyival, hogy apuka: Drakula (hangja: Adam Sandler), a lánya pedig szintén: vérszívó. Nekem élmény volt végig izgulni, hogy beteljesedhet -e a szerelem a két fiatal között és, hogy meddig lehet a Szörnyek hoteljében egy embert Frankestein (hangja: Kevin James) távoli rokonának álcázni. Drakula esendő apuka, Mavis (hangja: Selena Gomez) pedig a szokásos tini problémákkal küzd, pl.: mit vegyen föl a szülinapi bulijára, annyi kivétellel, hogy neki biztosan nem szervezhető délutáni kerti parti, mert még ő is megégne a napon, a flekken husik mellett. Hiába még a legjobb családban is adódnak problémák.

Szerző : Kocsány Rita