Őrült, dilis, szerelem. (Crazy, Stupid, Love.)

Színes, magyarul beszélő, amerikai romantikus vígjáték.

Tartalom, rövid leírás:

Igaz, hogy szeptember 1-jén nálunk is beköszöntött a naptári ősz, ám ez a jeles nap nem csak a könnyű nyári flörtök, mojito koktélok és egyéb bohóságok búcsúztatásáról szólt. Hiszen ugyanezen a napon érkezett a hazai mozikba az év egyik legjobb romantikus vígjátéka is, bizonyítva, hogy a szerelem bizony nem csak tavasszal tud áradni a levegőben.

A szereposztás kétségkívül parádés, hiszen Steve Carell (Evan, a Minden6ó, 40 éves szűz, Office) mellett még tengernyi sztár brillírozik.

Megmondom őszintén, hogy a mostanság divatos amerikai romantikus filmek annyira hemzsegnek a kliséktől és a szirupos antirealisztikumtól, hogy volt bennem azért nem kis félsz, amikor egy kis adag pattikukival az ölemben beültem a filmre. Hatalmasat csalódtam. Méghozzá pozitívan. Ebben nem csak Ryan Gosling (Fél Nelson, Törés, Drive) mesésen kigyúrt felsőtestének volt nagy szerepe. Nőneműek figyelem, ez utóbbiról később még bővebben szólok. Ami igazán ütött, hogy – bár nem volt egy szuperrealista pszichodráma – mégis meg tudta a témának egy olyan szegletét fogni, ami a könnyedebb témájú filmekben nem általános, házasság és gyerekvállalás tinédzserkorban, és ennek folyományai a már nagyon nem tinédzser korban, magunk elhanyagolása, tespedés a középszerű létben, sötöbö.

Mivel az apáskodás évei alatt kissé berozsdálltak az idegei, nonstop szórakoztatja a bár kikapcsolódásra vágyó látogatóit becsődölt magánélete részleteivel. Az ominózus bár azonban nem csak az ilyen szerencsétlen flótások gyűjtőhelye, akadnak itt szingli csajokra vadászó igazi cápák is. Ezek közül is a legprofibb Jacob Palmer (Ryan Gosling), aki jó vadász módjára estéről estére gyűjtögeti a trófeáit. Jacob – valamilyen ismeretlen okból – megsajnálja a magában motyogó Cal-t, és elhatározza, hogy gatyába rázza. Új séró, új cuccok, csajozós szövegei lexikális tudását intravénásan tölti tanítványába. A nagy mű elkészült, az alkotó pihen…ne, de közben a ragadozó Jacobnak is beletörik a tejfoga egy hetyke leányzóba, Hannába (Emma Stone – Zombieland, Excsajok szelleme, Könnyű nőcske), aki nem esik ki a bugyijából néhány bókért cserébe. Nem lövöm le az összes poént, jó pár akad belőle, sőt nem árt többször megnézni, mert néhányról lemaradtok egy-egy humorbonbon (bocs kicsit plagizáltam most) ízlelgetése közben. Hímek, most csukjátok be a szemetek, csajok ti meg fókuszáljatok: Jacob/Ryan annyira jól kikockásította magát, hogy nem árt, ha van kéznél zsebkendő, ha kicsordulna a nyál, könny, kinek mi. Hanna egy mondatával tudnám ezt jól kifejezni:” Úristen, olyan a tested, mint akit photoshoppoltak, ezek után max. sötétben merek majd levetkőzni előtted…” 🙂
Ecetera ecetera nehéz leszűkíteni, ki is nézze meg ezt a filmet, mert szinte mindenki megtalálja benne a neki szóló bekezdést. Néhol habkönnyű, néhol kissé szívfacsaró, bájos, lehetne még tengernyi jelzővel ellátni, de egy biztos, ez egy nagyon okosan megírt kis sztori, a színészek annyit tesznek bele az adott szerepbe amennyit megkíván, se többet se kevesebbet, nem akarják erőszakosan lejátszani egymást a vászonról. Remélem nektek is szerez majd néhány kellemes órát.

Szerző : Ellandi

Rendező: John Requa, Glenn Ficarra
Játékidő: 118 perc
Kiadás éve: 2011.

Előzetes a filmből: