Őrült szerelem (Mad Love)

Fekete-fehér, amerikai horror.

Őrült szerelem (Mad Love)

Tartalom, rövid leírás:

Az 1930-s évek végétől, a Universal stúdió szörnyfilmjei mellett (Dracula, 1931; Frankenstein, 1931; Múmia, 1932; stb.) megjelent az elme sötét alagútjaiban kutató pszichológia horror (The Body Snatcher, 1945; Black Friday 1940). E havi underground klasszikusunk, az Őrült szerelem készítői már a 30-s évek közepén szakítottak az ódon kastélyok és piramisok rémségeivel és az emberi gonoszságra hegyezték ki alkotásukat.

A német expresszionista horrorfilmek voltak az elsők, amik az éjsötét, nyomasztó vizuális atmoszféra mellett a pszicho – horror magvait is elhintették (pl.: Dr. Caligari, 1920). Az amerikai film piac megerősödésével aztán egyre több tehetséges európai, köztük német művészt is, magukhoz importáltak. Az Őrült szerelem rendezője, Karl Freund legendás operatőri karriert futott be az öreg kontinensen, mielőtt a tengeren túl rendezőként találta magát. Többek között az ő nevéhez fűződik a német expresszionizmus emblematikus védjegye, a fény – árnyék játék kidolgozása. F.W. Murnau: Az utolsó ember, Paul Wegener: A gólem és Fritz Lang: Metropolisz csak néhány Freund legjobb munkái közül. 1929-s emigrálása után, Tod Browning klasszikus Drakulájának és A Morgue utcai gyilkosságoknak még csak az operatőre volt, de a producerek meggyőzték, kameráját cserélje le a rendezői székre. Első rendezése a Múmia (1932), mely klasszikus darabja a Universal érának és tovább öregbítette a horror legenda Boris Karloff hírnevét. Az Őrült szerelem férfi főszereplője, Peter Lorre szintén európai emigráns, ráadásul kis hazánkban látott napvilágot. Lorre, minden idők egyik legjobb filmjében az M – egy város keresi a gyilkost (1931) főszereplőjeként alapozta meg hírnevét. A Hitchcock-kal közösen elkövetett A férfi, aki túl sokat tudott (1934) sikere után már nem volt kérdés az amerikai karrier. Első munkáját, jelen filmben csodálhatta meg a nagyközönség, mint Dr. Gogol az őrült sebész.
Yvonne (Frances Drake) színésznő utoljára lép fel a kínzások, vér és szenvedés horror színházában, a párizsi Theatre de Horreurs falai között. Yvonne férje a világhírű zongoraművész Steven Orlac (Colin Clive) nagyszabású európai turnéra készül és minden vágya, hogy felesége is kövesse. Yvonne távozása a színpadról hatalmas fájdalmat okoz legnagyobb rajongójának, Dr. Gogolnak. A férfi bánatában megvásárolja Yvonne életnagyságú viaszbaba mását, mely központi tárgya lesz az otthonában felállított Yvonne fétis szentélynek. Orlac feleségéhez utazva találkozik Roloval a gyilkos késdobálóval, akit éppen kivégzésére szállítanak. A vonat egy tragikus véletlen során kisiklik és bár Orlac túléli a balesetet, milliókat érő kezei végzetesen összeroncsolódnak. Yvonne összeroppan a hír hallatán, egyetlen reménysége a sebészspecialista Dr. Gogol marad, aki épp a másik túlélő Rolonak a kivégzésén vesz részt. Gogol hajlandó segíteni a rajongásig imádott színésznőnek, ám azt senki sem tudja, milyen szörnyű árat számol fel a szerelmeseknek. A mészáros Rolo teteméről levágott kezekkel pótolja Orlac végtagjait, különös gyilkosságsorozatot elindítva ezzel – az áldozatokkal egy pontosan célba talált kés végzett, azzal a módszerrel, amivel egykoron a halott Rolo is ölt.


A gyilkos kéz története ismerős lehet sokak számára, megannyi adaptációval lepték meg a közönséget a filmkészítők az évek során. A történet magja Maurice Renard Les Maind d’Orlac (Orlac keze) című írásából származik, Karl Freund rendező és Guy Endore később ezt gyúrták át az Őrült szerelem forgatókönyvévé némi változtatással. A legfőbb eltérés Orlac karakterének háttérbe szorítása és egy új figura beemelése volt. Peter Lorre első amerikai filmjeként mindenki látványos, nagy szerepben akarta újra viszontlátni, természetesen pszichopataként az M – egy város keresi a gyilkost után.

Lorre karizmájára építve Dr. Gogolt tették meg a film abszolút főszereplőjének. Zseniális sebész és szeszélyes gyerek egyszerre, Lorre babaarcát és kopasz fejét látva a vizuális dimenzióban is kidomborodik különcsége. Bár szakmai téren megbízható és fedhetetlen, az élet dolgaiban időnként helytelenül cselekszik. Gogol vonzódik a szenvedéshez, erre már a film első jelenetében utalást kapunk. A párizsi horror színház nézőjeként, extázis közeli állapotba kerül, amint Yvonne haláltusáját figyeli a színpadon. A film már ezen a ponton szakít a korábbi tendenciákkal és szűzies hősnő helyett, egy „romlott” darab dívája válik a férfi vágyainak tárgyává. A filmben látható horror színház valóban Párizsból származik. A Grand guignol darabok a 19. század végén kerültek első ízben közönség elé, akik főként a színpadi trükkökért és a naturalista látványosságokért kedvelték ezeket. A finoman növekvő feszültség, a vonatbaleset utáni részekben kezd el igazán dolgozni. Orlac kezeinek elvesztése felér a kasztrációval számára, hisz kezeire alapozta egész addigi életét. Gogol perverz megszállottsággal figyeli a férfi leépülését, közben pedig mindent megtesz Yvonne meghódításáért. Bizonytalan, eltorzult szexualitása egész környezetét a pusztulás felé űzi – „Én szegény paraszt, meghódítottam a tudományt! Miért nem tudom meghódítani a szerelmet?” – kérdezi. Tehetetlensége, felébreszti a benne szunnyadó dühöt, mi több, fizikai alakban is létrehozza belső démonát.

Karl Freund expresszionista múltja látványos lenyomatot hagyott a film vizuális megjelenésén. Karakteres díszletek, chiaroscuro világítás és lenyűgöző mélységélességek, Freund egy olyan világot fest mely elvész a sötét árnyékok között. A pazar rendezés és forgatókönyv együtt alkotják ezt a fekete horror gyöngyszemet. Az Őrült szerelem bemutatásakor közömbös fogadtatásban részesült, a kritikusok többsége a filmet jelentéktelennek, de Peter Lorre alakítását zseniálisnak bélyegezte. Az 1960-s években aztán újra a figyelem központjába került, Pauline Kael írása nyomán. Kael megvádolta Orson Wellest, hogy az Aranypolgár vizuális stílusát az Őrült szerelemből lopta, plusz mindkét szereplő kopasz, Gogol és Kane háza is hasonló jellegű. Peter Bogdanovich később ezt cáfolta és lesújtó kritikával illette a filmet. Napjainkra igazi kult státuszra emelkedett, köszönhetően a mai szemmel nézve is feszes, bizarr történetnek. Hazánkban szinte egyáltalán nem ismert, emiatt külön öröm számomra, hogy az e havi Underground rovatot neki szentelhettem. Szép nyarat mindenkinek, találkozunk júliusban!

Szerző : Keresztes Gergely

Forrás : Film Kaptár Magazin

Rendező: Karl Freund
Író: Maurice Renard
Forgatókönyvíró: P. J. Wolfson, John L. Balderston, Guy Endore
Zeneszerző: Dimitri Tiomkin, David Snell
Operatőr: Gregg Toland, Chester A. Lyons
Producer: John W. Considine Jr.
Vágó: Hugh Wynn

Játékidő: 68 perc
Megjelenés: 1935.

Néhány kép a filmből:

Őrült szerelem (Mad Love) Őrült szerelem (Mad Love) Őrült szerelem (Mad Love) Őrült szerelem (Mad Love)

Képek : port.hu

Thanks for rating this! Now tell the world how you feel - .
Hogy tetszett?
  • Inkább nem
  • Talán
  • Nem rossz
  • Elmegy
  • Tetszik

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..