Valaki más élete (La vie d’une autre)

Színes, francia romantikus film.

Tartalom, rövid leírás:

Ezt a filmet nehezen tudom elvonatkoztatni a körülménytől, ahogyan láttam. Egy csodálatos ember társaságában. És még az sem volt ciki (hogy is lett volna, kivételes emberről beszélek), hogy el-elpityeredtem a film közben, mert hát el lehet…

Az ötlet mármint megmutatni a mi lett volna ha…- nem a filmrendező sajátja, de tökéletesen húsba vágó eredményt produkált. A mai szuper felgyorsult és szuper anyagias világunkban gyönyörű példát, utat mutat minden nőnek és férfinak, akik kapcsolatot terveznek, abban élnek, örülnek vagy szenvednek. A Valaki más élete egyszerűen kezdődik, szeretet/szerelem első látásra (mintha ez olyan egyszerű lenne,… igaz?!). A lány beleszeret az anyja munkaadójának a fiába (Mathieau Kassovitz-cal az Amelie csodálatos élete óta rengeteg dolog történt de, hogy a játéka egyenrangú Binoche-val az teljesen egyértelmű.), akihez mármint a fiatal sráchoz valaki más illett volna, mind külsőre (nem ilyen vadóc és szabad), mind háttér szempontjából (nem a munkás osztály legalsó rétegéből származó). De a szerelem, mint tudjuk, talán tapasztaltuk is, vak és se nem lát, se nem hall. Így lettek ők egy pár a lány születésnapi buliján. Az ébredés viszont még ennél is izgalmasabb a karaktert játszó zseniális Juliette Binoche-nak, aki rájön, hogy 15 év telt el úgy, hogy fogalma sincs mi történt és miért. Amit lát, az egy párizsi Eiffel toronyra néző luxus lakás, bejárónővel, férjjel, és hohhóó egy 6 éves gyerekkel. Erős indítás.

Csalódottan veszi az irányt a szüleihez, amikor belehasít a gondolat, hogy súlyosan beteg édesapja talán már nem is él… És bár édesanyja még a régi lakásban lakik, nem jut be, mert egyszerűen nem engedik be, nem akarják látni.

A film során aztán kiderül, hogy Marie (Michael Jackson) vezető beosztásban dolgozik apósával, aki lassan ex-após lesz, mivel a férjével válnak (ő adta be a válókeresetet). Neki meg szeretője van. Kijózanítóan hatnak rá az új információk és naivan próbálja visszatekerni az idő kerekét. Egyetlen öröme a fia, akit egyből szeret és figyel rá, nem úgy, mint az elmúlt évek alatt, ahogy az sejthető a feszes munkatempójából és a bébiszitter szoros viszonyából Adammel. Szívfacsaró látvány, ahogyan tönkre megy egy házasság egy gyerekkel a háttérben, szívfacsaró, ahogyan rádöbben, hogy a férj is szenvedve, de új utakra erőltette magát, de már a feleségétől távol, szívfacsaró, ahogyan a pénz bele tud szólni az élet folyásába és szívfacsaró ahogyan egy nő a hatalom vagy a bizonyítási vágyban elhagyja a hagyományos szerepköreit és egyúttal valódi önmagát. És jön helyette a bébiszitter, a bejárónő, a kivételesen szép ajándékok, de mindez, mindezek feleslegesen olcsónak és semmitmondónak tűnnek így 40 évesen. Van egy mondás, ami szerint bármilyen régóta jársz egy rossz úton vissza kell fordulnod. Marie megteszi ezt és közelednek is egymással a férjével, az édesanyját is megölelheti és sírhatnak és búcsúzhatnak a múlttól, de az élet nem csak ad, el is vesz. Marietól a férjét örökre. Túl mélyek a sebek és túl régóta tátonganak a férfi szívében.

Párizs gyönyörű, izgalmas és természetes díszlete a cselekménynek, talán ezért is sírtam el magam annyiszor, mert annyira valószerűek, annyira könnyen megélhetőek (mindenki számára) ezek a szép és nehéz pillanatok és mert annyira vigyáznunk kell(ene) az egyensúlyunkra. Az emlékeimben mindig különleges helye lesz ennek a filmnek, nem csak a körülmény miatt, ahogyan láttam, hanem azóta ahogyan látom az életet. Hálás vagyok, hogy emlékeim vannak, jók és rosszak egyaránt, de megvannak, az enyémek és én is bármikor irányt változtathatok.

Szerző : Kocsány Rita

Rendező: Sylvie Testud
Forgatókönyvíró: Sylvie Testud, Claire Lemaréchal
Író: Frédérique Deghelt
Zeneszerző: André Dziezuk
Operatőr: Thierry Arbogast
Vágó: Yann Malcor
Producer: Laurent Pétin, Michele Pétin

Játékidő: 97 perc
Megjelenés: 2012.

Előzetes:

Néhány kép:

Képek : port.hu