A szellemlovas 2. – A bosszú ereje (Ghost Rider: Spirit of Vengeance)

Színes, amerikai-emirátusokbeli fantasztikus akciófilm.

Tartalom, rövid leírás:

A szellemlovas gőzerővel robogott vissza, hogy tovább égjen a feje.

Tény, az idei blockbuster szezon abszolút főszereplője ismét a képregény lesz. Egymást követik a világot megmentő, erőtől duzzadó héroszok hősies kalandjai a filmszínházakban. Mielőtt azonban befejezné röptét a denevér, Pókember „feltámadna”, vagy A Bosszúállók akcióba lendülnének, Hollywood a Szellemlovas 2-vel óhajtja csitítani szuperhős éhségünk – teljes kudarccal.

Az első rész negatív kritikái és szerény bevétele tükrében nehéz volt elképzelni, hogy még újra találkozhatunk a csontos képű motorossal, maximum egy DVD-re szánt folytatás tűnt kézenfekvőnek. Az ötlethiány, meg a pénzéhség viszont úgy látszik nagyobb úr, s íme, a lovas visszatért, új rendezővel, új karakterekkel, és még az elődjénél is borzasztóbb végeredménnyel. Pedig Mark Neveldine, Brian Taylor megígértek fűt-fát, állításuk szerint teljes szabadkezet kaptak a stúdiótól, hogy kedvük szerint rúghassa szét mindenki seggét a pokol bosszúállója. A srácok a Crank első részével igazi adrenalin bombával örvendeztették meg a műfaj rajongóit, ám a Jonah Hex forgatókönyv adaptációjuk a tavalyi év egyik legnagyobb égésének számított. A bosszú ereje történetének megírását három embernek köszönhetjük és a legszomorúbb, hogy ebből az egyik David. S. Goyer, aki a Christopher Nolan féle Batman: Kezdődik-kel vagy a Dark Cityvel már bizonyította rátermettségét a sötét tónusú karakterek vászonra álmodásáról.

A film első perceiben egy rövid, de látványos animációval indítva, feltárják Johnny Blaze kaszkadőrmúltját és keletkezésének történet, mely egyben a film legélvezetesebb része is. Az előddel több kapcsolatot kár keresnünk, mert nemigen fogunk találni. Johnny átszeli a fél világot, hogy eljusson Erdélybe, hogy mi okból, azt teljes homály fedi, talán hallott az olcsó romániai forgatási helyszínekről és gondolta beáll motoros kaszkadőrnek valami Sci-fi Chanel produkcióba. Egy fekete bőrű szerzetes – ami kelet-euróbán igen gyakori – felkeresi őt, hogy harcoljon mellette az ördöggel. Moreau (Ibas Elba) felajánlja a Szellemmotorosnak, ha segít megvédeni a kiválasztott gyermeket a patástól, akkor cserébe egy 2000 éves folyadékkal feloldozza a gonosszal kötött paktum alól és megtisztítja őt. A kiválasztott gyermek eközben teljes dezorientáltságban éli mindennapi utcai életét tolvaj anyjával. Egy jól sikerült zsebmetsző akció után váratlanul megjelennek anya múltjának sötét figurái, akik mit ad isten épp az ördögnek készülnek szállítani a kissrácot. Közben természetesen Johnny is megérkezik, ezzel kezdetét veszi a hajsza a fiú életéért.

3D-vel együtt a végeredmény még katasztrofálisabb, egyes jelenetekben annyira összemosódnak a képek, hogy csak színes pacákat képesek rögzíteni szenzorjaink. Ha véletlenül egy akciójelenet látványosabbra sikerült, azt se élvezhetjük a folytonos kamerarángatástól és a rosszul kiválasztott beállítási pontoktól. A gaztevőkkel való összecsapásokat az sem teszi emlékezetessé, hogy Johnny jobbára csak belebámul az arcukba majd azok holtan összerogynak. Az első részben legalább a szemezéskor csináltak egy kis montázst a bűnös egyén életéről, most csak a CGI koponya nyaktekergetésében gyönyörködhetünk. A rendezői szándék sejthetően a Szellemlovast komorabb, sötétebb atmoszférával kívánta megajándékozni, a mostani horrorfilmekben divatos gyors bevágások, képfelvillanások mind erről árulkodnak. Néhányszor igen hangulatosak ezek a kis szkeccsek, de a hiányzó koherens történet nélkül csak videoklip effektekké redukálódnak.

Korábban a legfőbb drámai szálat Johnny és apjának kapcsolata adta, most is valami hasonlóval próbálkoztak az írok, csak itt Johnny, immár felnőtt férfiként maga kénytelen az apa figura bőrébe bújni megóvva ezzel az ártatlan fiút. A gond megint csak az, hogy ennek az égvilágon semmi érzelmi töltete nincs, ostoba egysoros közhelyek váltogatják egymást rémes alakítással tálalva. Igen, Nicolas Cage semmivel nem lett jobb Szellemlovas és az újító szándék miatt még felvett valami rémes pszichopata vihogást és kiáltozást, ami feszültségkeltés helyett inkább baromi szánalmas. A jó öreg Nic úgy látszik képtelen kimászni az egyre mélyülő posványból, amibe rossz szerepvállalásai miatt saját magát kényszerítette bele. Lassan gondolkodnunk kell, hogy az egykor legjobb rendezőkkel dolgozó hollywoodi vagány mikor volt képes utoljára elvinni a hátán főszereplőként egy egész produkciót. Pechjére még segítőtársak sem igen akadtak, egy nevet sem tudnék kiemelni, aki bármiféle pozitív felvillanással javította volna az élvezhetőséget. Talán Ibas Elba, az alkoholista motoros szerzetes az egyedüli érdekes karakter a filmben, de szerepe rövidsége nem teszi lehetővé a kibontakozást. Eva Mendes helyett Violante Placido képviseli a szexi nő szerepkörét, de a bájos arcán kívül semmi mást nem láthatunk tőle. Roarke, – az ördög – szerepében Ciarán Hinds ugyan rendelkezik azzal a karizmával, amivel a pokol urát illenék ábrázolni, ő azonban elvész a vásári akciók és logikátlan történések kuszaságában.

A katasztrófát bár csak sejteni lehetett ismét bekövetkezett. A Szellemlovas: A bosszú ereje egyike lett minden idők legrosszabb képregény-filmjének, közvetlenül a Macskanő és Elektra ékes társaságában. A legbántóbb, hogy Nicolas Cage-ről köztudott, hogy nagy rajongója ennek a füzetnek és rengeteg időt és energiát fektetett bele kedvencének filmre vitele érdekében. Pedig a lovas karakterében minden megtalálható, ami egy igazán jó blockbuster születéséhez szükséges. Elég felidéznünk a hasonló elemekkel operáló Constantine mennyivel jobban prezentálta a menny és pokol csatáját a Földön, ráadásul John Constantine is a képregények hasábjairól került a nagyvászonra. Ezek után már csak két dolgot remélhetünk – egy: A Szellemlovas 2-t sikerül villámgyorsan elfelejteni, kettő: ennek a sorozatnak soha többé nem lesz folytatása.

Szerző : Keresztes Gergely

Forrás : Premier MoziMagazin 2012/Április

Rendező: Mark Neveldine, Brian Taylor
Forgatókönyvíró: Scott M. Gimple, David S. Goyer, Seth Hoffman, Howard Mackie, Mike Ploog, Javier Saltares, Roy Thomas
Operatőr: Brandon Trost
Zeneszerző: David Sardy
Producer: Ashok Amritraj, Ari Arad, Michael De Luca, Steven Paul
Vágó: Brian Berdan

Játékidő: 96 perc
Megjelenés: 2012.

Előzetes a filmből:

Néhány kép a filmből:

Képek : port.hu