Abraham Lincoln, a vámpírvadász (Abraham Lincoln: Vampire Hunter)

Színes, amerikai thriller.

Tartalom, rövid leírás:

A probléma a filmekkel, ha egy viccen alapulnak, hogy ritkán elég poénosak ahhoz, hogy fenntartsák az időt egy egész estés filmhez. És az Abraham Lincoln, a vámpírvadász esetében az egész vicc a címben van.

Képzeljük csak el, hogy – a méltóságteljes, nyurga és szeretett 16. elnökünk, lecseréli kályhacső alakú kalapját egy ezüst fejszére, amivel a falánk élőhalott hordákat kaszabolja. Vicces, ugye? Kivéve, hogy ez nem az a film lenne.

Seth Grahame-Smith könyve alapján (aki az egész történelmi szörny őrületet elkezdte a 2009-es a Pride and Prejudice and Zombies-al), a film bemutatja Lincoln-t (Benjamin Walker) fiatalabb éveiben, kezdve a gyermekkorával. A faji egyenlőtlenség miatt – amely elnyomja a legjobb barátját, aki történetesen fekete – Lincoln kiáll az elnyomók ellen és ezzel bajba keveri magát, amint kiderül, vámpírokkal. A vámpírok visszavágnak és megölik Lincoln anyját, ami a jövőbeli elnököt kettős útra tereli: az egyik a bosszú, a másik a felszabadítás.

Hamarosan egy keménykötésű férfivá válik, aki írtja a vámpírokat és már itt kezd kifújni az egész. Hiszen nem elég egy filmhez az, ha látjuk Abraham Lincoln-t vámpírokat ölni. Az irreálisan vonzó fiatal Abe útját keresztezi Henry Sturgess (Dominic Cooper), aki egy Van Helsing-féle figura és profi vámpírvadász. Egy Kill Bill-re elég keményen hasonlító montázs után tanítja a bosszú-vezérelt hősünket, hogyan kell a fejszét forgatni és harcolni slow motion-ben, aztán elküldi őt boldog útjára – öljön annyi vámpírt, amennyit csak lehetséges.
És meg is öl sokat közülük. Néhány korai halál még élvezhető is – találékony lefejezések, megdöbbentő vérgejzírek – de a végén csupán annyira futja, hogy sokféleképpen látjuk forogni azt a fejszét, természetesen slow motion-ben.

Az alkotás inkább akció, mint horror és ha a végén nem lenne az a röhejes látvány szekvencia – beleeértve a vonatrablást, az emberek a vámpírok ellen harcot és a vakító hídtüzet – nehéz lenne nem ajánlani.

És nem segít a filmen, hogy hiába a hatalmas költségvetés, nagyja csak a speciális effektusokat rágja. A vámpírok csupa fog és vicsorgó CGI, akik jobban hasonlítanak egy hidegvérű vérfarkasra, mint mondjuk Dracula-ra.
Van egy különösen nevetséges csata jelenet rohanó lovak hátán – a videojáték konzolok képesek jobb grafika megjelenítésére.

Mindeközben, mintha valami kibontakozna a háttérben, Lincoln bekerülése az elnökségbe, amit fokoztak egy sor hangalámondással, naplókon és leveleken keresztül. Máshol hatékony lehet, itt értelmetlen. Alkalmanként a film nem képes kilépni a „kábulatból”. Van néhány okosság a történelmi revizionizmusban, amelyben a vámpírok be vannak sorozva a Konföderációban a rabszolgaság védelmében (a szolgák lennének az elsőszámú élelemforrásuk), a Polgárháborút egy szó szerinti Jó és Gonosz harccá változtatva.
Jefferson Davis Gettysburg-i cselszövése harci taktikákkal az élőhalottakkal? Fantasztikus. Ezek a pillanatok túl kevesek és túl messze vannak egymástól.

Ennek a Vámpírvadásznak semmi köze a történelemhez, sem a horrorhoz, de megkockáztatom, az értelmes filmhez sem, ami természetesen a forgatókönyv hibája, na meg a látványra fektetett és – utólag kiderült – felesleges hangsúly. Minden a mámorító látványról szól és a legtöbb mozinézőnek ez több, mint elég. Pedig nagyon várós volt, Tim Burton produceri munkája miatt, de sajnos kevésnek mutatkozott és csak a hype-hoz volt elég.

Egyszer nézhető, nagyon gyenge eresztés.

Pontszám: 10/3

Szerző : Szabó Bálint

Rendező: Timur Bekmambetov
Író: Seth Grahame-Smith
Forgatókönyvíró: Seth Grahame-Smith, Simon Kinberg
Zeneszerző: Henry Jackman
Operatőr: Caleb Deschanel, William Hoy
Producer: Timur Bekmambetov, Tim Burton, Jim Lemley

Játékidő: 105 perc
Megjelenés: 2012.

Előzetes: