Amelie csodálatos élete (Le fabuleux destin d’Amélie Poulain)

Színes, magyarul beszélő, francia-német romantikus vígjáték.

Tartalom, rövid leírás:

Amélie Poulain (Audrey Tautou) egy különös fiatal nő. Köszönhető gyermek korának, hideg orvos apjának és neurotikus anyjának. Kis gyermekként mindennél jobban vágyott szülei ölelésére, ám ezt egy hónapban egyszer kapta meg. Éppen vizsgálat közben, míg apja a szívverését hallgatta. Mivel ez olyan nagy hatással volt rá, azt gondolták baj van a szívével. Ennél fogva otthon tanította anyja. Nem járt iskolába, nem járt gyerekek közé. Nagyon hiányzott neki a társaság, ezért fantáziájába menekült. A helyzet csak rosszabb lett, amikor édesanyja meghalt. Apja még hallgatagabb és zárkózottabb lett.
Ám főhősünk mégis derűs felnőtt lett, aki rendkívül tud örülni az élet apróságainak, mondhatni gyermeki naivitással tekint a világba. Olyan dolgokat észrevesz, amiket más jelentéktelennek tart. Másokról is általában ezeket a dolgokat jegyzi meg. Egy kávézóban dolgozik. Például tudja az egyik vendégről, hogy szereti, ahogy a porcelán tányér koccan a padlón, ahogy ételt ad a macskájának. Sok emberrel megismerkedik. Úgy él, mint egy mellékszereplő. Segít másoknak, viszont a saját életében nem hoz fordulatot.

Az, hogy milyen ábrándozó látszik már a ruháján is. Kicsit szedett-vedett, mintha csak úgy kutyafuttában kapna magára valamit. Azonban, ha jobban megnézzük mégis rend uralkodik külsején. A színek összeillenek, a stílus mindig ugyanaz. Szoknya és egy bumfordi cipő, ami kétszer akkorának mutatja lábát, mint amekkora. A haja, pedig mint dicsfény öleli körbe fejét, a kiálló végével.

Nagyon rosszul bánik kissé fura, nem egészen normális alkalmazottjával, ezért jár a bosszú. Kicseréli a lány a cipőt, a kilincset, az automata hívásnál az anya nevéhez beállított számot és még sorolhatnám miféle csínytevéseket csinált meg a boltossal. A lány egyfajta védőszentje a nem hétköznapi embereknek.

Csak saját életével nem jut dűlőre. Időről időre megjelenik a színen egy férfi. Érezhetően vonzódnak egymáshoz, mégsem beszélnek. Az egyik mindig kifut a képből. Végül a sors úgy hozza, hogy a lányhoz kerül a fiatalember táskája, teli eltépett igazolvány képekkel. Természetesen ehhez is társul egy egész történet halott emberrel, aki a túlvilágról faxolja képét, hogy ne merüljön feledésbe.
Újabb nyomozás. Újabb misztikus történet. A lány ahelyett, hogy egyszerűen megkeresné az album tulajdonosát és kezébe adná azt, mindig bonyolít a sztorin. A férfit egyre jobban vonzza a titokzatos idegen, aki folyton rejtélyes üzeneteket hagy és belemegy ő is a játékba.

Már majdnem találkoznak és beszélnek, amikor a lány megfutamodik.
Mivel Amélie nem mer fordítani saját sorsán, ezért egy mellékszereplőnek kell megtennie. Ő a szemben lévő ház egyik lakója lesz. Az üvegember, aki egy festő. Ő nyitja fel a lány szemét. A filmen végig követhető, ahogy rávezeti, milyen ő és hogy mit kell tennie, hogy ne csak másoknak éljen.

Ez a történet gyakorlatilag egy szerelmi történet végigfuttatása úgy, ahogy mindenki szeretné megélni. Higgyünk benne, hogy ránk talál a megfelelő és hajlandó belemenni a játékunkba. Nemhogy partner benne, hanem beleviszi saját játékát is.
Nehéz álmodozóként élni, de végül rájövünk, hogy mennyire megszépíti az életet. Színes, sosem unalmas történetet biztosítunk magunknak. Ne akarjunk megfosztani senkit kreativitásától, gyermeki naivitásától.

Ajánlom ezt a filmet minden gyermeklelkű felnőttnek.

Szerző : Csík Alexandra

Rendező: Jean-Pierre Jeunet
Játékidő: 117 perc
Kiadás éve: 2001.

Előzetes a filmből: