Az Argo-akció (Argo)

Színes, amerikai thriller.

Tartalom, rövid leírás:

Ben Affleck új filmje egyben rendezőként is egy csodálatos, valós ugrás egyenesen Ripley „Hihetetlen, de igaz!” c. sorozatából. Néhány fantáziadús virtus igaz történetét meséli el egy brilliáns és szokatlan CIA ügynök részéről, Tony Mendez néven. Ez egy nézhető, élvezhető film, néhány vidám és körömtépős jelenettel, de meghatározza és nyugtalanítóan elkülöníti a szatírát és a bajkeverést a liberális hazafi vallásossággal.
Olyan, mintha Aaron Sorkin, az ő legünnepélyesebb hangulatában hirtelen ellátta volna forgatókönyírói feladatát az utolsó 10 percben.

A film gyakorlatilag Mendez saját tanuskodásán alapul; az összes kémmesével, jogunk lenne a sós hangulatra, de a története annyira hihetetlen, hogy kényszerít minket arra, hogy higyjünk: megdöbbentő darab egy nyilvánosságra hozott titkos történettel a CIA által támogatott hamis filmről. Az erkölcs lehet az, hogy nincs üzlet, mint a showbiznisz, nincs showbiznisz, mint a filmüzlet – és nagyjából támaszkodhatsz mindenkire, aki kritikátlanul hajbókol a csillogás és presztízs miatt.

1979-ben hat amerikai tisztviselőnek sikerült kijutnia az amerikai nagykövetségről Teheránba éppen, ahogy azt lerohanta a maffia, akik brutálisan tartották a megmaradt személyzeti túszt: megpróbáltatás volt neki és Jimmy Carternek, akinek az elnöksége halálra vérzett a követő média izgalomban. A hat megszökött titokban a kanadai nagykövet rezidenciáján köt ki, majd vissza a CIA központjába. A válságot Mendez kezeli, az ügynökség eltávolítója – az eltávolítás szakértője vagy annak, hogy amerikaiakat tegyen az ellenség területére. Őt maga Affleck játssza lélektelen, feltűnés nélküli alakítással.

Mendez meggyőzi a feletteseit, hogy támogassanak egy őrült, de inspiráló cselszövést: Iránba fog utazni hét hamis útlevéllel – egy neki és a többi a hat honfitársainak – kanadai film producernek fogja kiadni magát, helyszíneket keresve az új sci-fi thrilleréhez, az Argo-hoz. A terv az, hogy ezek a rémült foglyok majd pimaszul körbevándorolnak vele és néhány iráni kulturális minisztérium tisztviselői, producereknek kiadva magukat. Úgy tesznek, mintha felmérnék a tájat, aztán együtt hazamennek egy Swissair járaton. Mendez igazibbnál is igazibbnak láttattja az egészet azzal, hogy megszerzi a megfelelő dokumentációt és igazi támogatókat bérel fel – hollywoodi smink-technikust John Chambers-t (John Goodman) és egy veterán mogult, Lester Siegel-t (Alan Arkin) – és előállnak egy teljes abszurd forgatókönyvvel, amit elő is adnak élő felolvasással a Los-Angeles-i hotelben, megfelelően beszámolva a Variety által. (Talán a kanadai producerek nem igazán akarják bosszantani az irániakat, de a lényeg az, hogy szükségük van erre a Hollywood-i márkára, hogy minden megfelelően nézzen ki.) Röviden, mindent megtesznek, amit az igazi producerek is tennének, igazi filmet készítve. A filmet sosem fogják elkészíteni – de akkor mi van? Ez sokszor előfordul a filmgyártásban. Mi fordulhatna rosszra?

Az Argo-akció részben a Wired magazin cikkjén alapul, „The Great Escape” néven és ez erősen befolyásolja a filmet. A közönség egyenértékűen várni fogja azt a szörnyű pillanatot, amikor a ravasz német mondja: „Sok szerencsét!” angolul Gordon Jackson-nak, és gondolkodás nélkül rávágja „Köszönöm!”. Hasonlít olyan posztmodern fordulatokra más alkotásokból, mint a „Producerek” vagy „Amikor a farok csóválja…”, gyakorlott szakemberek hoznak létre fekete mágiával illúziókat. Szellemeskedő mogult játszva, Arkin biztosan merített Dustin Hoffman legendás Robert Evans megszemélyesítéséből.

Ami részben hihetővé teszi ezt az elképesztő sztorit, az az a tény, hogy furcsán leegyszerűsített módon megy végig. Ha fikció lenne, több feszült találkozás lenne angol nyelvű iráni tisztviselőkkel és gyanúsabbak, jól informáltabbak lennének. És persze, ha ez fikció lenne, az Argo-film el is készülne és hatalmas siker lenne Iránban.

A film egy szórakoztató, megkésett lábjegyzet egy nagyobb történethez egy sokkal áthatóbb és átfogóbb „Argo” hatáshoz. Ha az Encounter magazin valaha írna a filmről, támogatói érdeklődést kapna ebben a sci-fi kalandban: ezt a lapot híresen támogatták és valójában a CIA hozta létre, történész Frances Stonor Saunders könyvében, a Who Paid the Piper?-ben megmutatta, hogy az ügynökség, hogy küzd jó harcot a kommunizmus ellen a művészeteken keresztül általában. A film azzal kezdődik, hogy felvázolja a CIA részvételét a baloldali iráni miniszterelnök Mohammed Mosaddegh tanúskodásában. Egy „Argo” vezető?

Nos, kiderül hogy a hangsúly egészen máson van és ez tónusváltáshoz vezet: egy lenyűgözően bizarr kalandhoz, amit bár végül meg kell menteni az iróniától és a felforgatástól, de felemelő ünnepélyességgel kell kezelni és nincs értelme elutasítani, hogy amit néztünk ezidáig az egy komédia.
Alapvetően ez az, de annak lenyűgöző.

Pontszám: 10/8

Szerző : Szabó Bálint

Rendező: Ben Affleck
Író: Joshuah Bearman
Forgatókönyvíró: Chris Terrio
Zeneszerző: Alexandre Desplat
Operatőr: Rodrigo Prieto
Producer: George Clooney, Grant Heslov, David Klawans
Vágó: William Goldenberg