Az öldöklő angyal (El ángel exterminador)
Színes, mexikói filmdráma.
Tartalom, rövid leírás:
A filmet Luis Bunuel, spanyol szürrealista rendező készítette 1962-ben. Bunuelről érdemes tudni, hogy színészeinek sok szabadságot adott a cselekmény megformálásában, mert forgatókönyveibe csak a történet főbb részleteit és a fizikai tevékenységeket írta bele. Emiatt a tömörség miatt filmjei gyorsan, kevés pénzből készültek, de a jelenetek életszagúak lettek. Talán ez az egyik oka, hogy a színészi játék elképesztő, ugyanis ezek a számomra ismeretlen színészek olyan játékot nyújtottak, amelyet nem sokszor lehet látni. Az egész teljesen hihető, életszerű volt.
Technikailag újdonságot nem hozott a film, hiszen Bunuel utálta a technológiát és imádta az egyszerűséget, ami meg is látszik a vágásokon illetve kamerabeállításokon, amik végtelenül egyszerűek, de sokatmondóak. Zene szinte nincs is a filmben, ami miatt még fokozódott a feszültség. A filmben láthatunk szenvedélyt, betegséget, álmot és persze állatokat is, ami elmondható a rendező szinte minden filmjére.
Maga a film a burzsoázia egyfajta kritikája, bemutatja azt hogy a gazdagok is emberek, leginkább állatok ha egy olyan helyzet áll elő, amit képtelenség megoldani. A film a kritikán kívül az emberek érzéseire, gondolataira, viselkedésére is nagyon fókuszál, hiszen megmutatja egy rákos, egy befolyásolt kisöcs, egy szenvedélyes ember, egy racionális doktor és sok másfajta ember viselkedését, gondolkodásmódját…
A Nobile házaspár egy operaelőadás után áthívja magukhoz ismerőseiket egy kellemes vacsorára és egy kis beszélgetésre. Amikor hazaérnek minden elkészítve várja őket, de a személyzetből csak két komornyikot találnak otthon.
|
A vacsora után az egyik vendég zongorához ül és elkezd játszani, ezért a többi vendég áttér a zongorával ellátott társalgóba, ahol folytatják az addigi tevékenységeiket. Egy idő után mindenki indulni készül, de amint az étkezőt és a társalgót elválasztó küszöbhöz érnek, meggondolják magukat és visszaülnek még egy italra, még pár percre… Ez így elhúzódik hajnali 4-ig annak ellenére, hogy szinte mindenkinek dolga van reggel 8-tól, illetve a délelőtt folyamán, de valami oknál fogva mindannyian ott maradnak. |
A házigazda fel is ajánlja, hogy használják a villa számtalan sok hálója közül akármelyiket a vendégek, de a vendégek jól érzik magukat a társalgó
székeiben, karosszékeiben és a padlón. Még a házigazda is ott alszik, arra hivatkozva, hogy nem szeretné, hogy miatta érezzék kényelmetlenül magukat a
vendégek, úgyhogy lesüllyed a szintjükre.
Reggel mindenki felkel, de még indulás előtt kérnek reggelit, ami miatt az egyetlen személy aki a szobán kívül tartózkodott, a komornyik is belép a szobába ahonnét ő sem tud távozni… Csak az esti döntésképtelenségből, másnapra a szoba elhagyása fizikai akadály lett, látszólag. Minderre még rátesz egy lapáttal hogy az egyik vendég meghal, nincs se vizük, se ételük, kitör a hisztéria és pánik és még akik kívülről szeretnének bejutni, a telek bejáratán nem tudnak bejönni.
Nekem a film annak ellenére is tetszett, hogy egy szürrealista művészfilmről van szó. Én alacsonyra vettem a lécet, így végül pozitívan csalódtam.
Szerző : Bozickovic Vojislav
Rendező: Luis Bunuel
Forgatókönyvíró: Luis Bunuel
Zeneszerző: Raúl Lavista
Operatőr: Gabriel Figueroa
Producer: Gustavo Alatriste
Vágó: Carlos Savage
Játékidő: 95 perc
Megjelenés: 1962.
- Inkább nem
- Talán
- Nem rossz
- Elmegy
- Jó
- Tetszik
Foxx.hu - Egyedi filmes pólók és egyéb ajándéktárgyak