Dredd 3D (Dredd)

Színes, sci-fi akciófilm.

Tartalom, rövid leírás:

A törvény én vagyok!

Hosszas huzavona után a hazai forgalmazók úgy döntöttek, januárban mégis mozikba küldik az utóbbi évek legbrutálisabb képregény adaptációját. Gyorsan felejtsünk is el minden eddigi Dreddel kapcsolatos filmes tapasztalatot, Pete Travis alapjaiból építi újjá az apokaliptikus jövőben tevékenykedő legitim bíró legendáját.

Idén nyáron sem maradt el a képregény film dömping a mozikban, tanúi lehettünk a denevér utolsó (Nolan-féle) harcának, pókarc feltámadásának és a bosszúálló titánok egyesülésének. A gigantikus produkciók közepette szinte észrevétlenül egy kult képregény, feltehetően – ezt majd a jövő igazolja – kultikus adaptációja született. A Dredd bíró angol képregény révén, amerikai szuperhős társainál kevésbé ismert, sokan csak a rossz emlékű 1995-ös Stallone verzióban találkoztak először az acélos igazságtevővel. Az első mozi változat anyagi és kritikai téren egyöntetűen bukásnak bizonyult, a szerzők – többek között – felháborítónak tartották, hogy Dredd védjegyének minősülő sisakot Sly alig hordja a filmben. Mint amerikai produkció kényesen ügyeltek az erőszak és vér mennyiségének cenzurális egyensúlyára, kioltva ezzel még egy karizmatikus jegyet az alapműből. Mostani multiplex inkarnációja hatalmas javulást mutat, a britek visszaszerezték gyermeküket, hogy végre méltó formában prezentálhassák az igazságosztó ámokfutását.

A Dredd 3D hű marad John Wagner és Carlos Ezquerra eredeti látomásához, Karl Urban arcát egy percig sem láthatjuk. Szerencsére, mert így sikerült a tökéletes metamorfózis színész és karakter között: Urban átlényegül a kegyetlen rideg Dredd bíróvá, aki egy személyben bíró, ügyész és hóhér. A grafikus novellák által létrehozott helyszín Mega City, az egykori Washington DC és Boston közötti terület, ahol a nukleáris holokauszt után szembesülünk a természet enyészetével, a szétzilált urbánus struktúrák képe valódi disztópikus látvány. Hatalmas fallal körbekerített területen kétszáz emeletes átrium blokkok rákos kinövésként türemkednek egymásra. Mindenütt bűnözés, az utcákon drogárusok és rendőrök, „bírák” véres összecsapásai hétköznapi eseménynek számítanak. Dredd, a bírók legendásan véreskezű tagja feladatául kapja Cassandra Anderson (Olivia Thrilby) újonc betörését. Felettesei számára különösen fontos a lány kiképzése, ugyanis – ahogy neve is sugallja – médiumi képességekkel rendelkezik. Mega Cityben egyre nagyobb problémát jelent a SLO-MO nevű drog terjedése, a drog hatására az addiktív alany különleges utazásban részesül, számára megáll az idő, a percek óráknak tűnnek és minden ragyogó fényességben pompázik körülötte. Dredd egy rutin SLO-MO díler vadászatra viszi ifjú pártfogoltját, a történet ezen a ponton vesz fordulatot: az elfogott árusról kiderül, hogy az alvilág királynőjének, Ma-Mának a jobb keze. Mielőtt még a bírók foglyukat kihallgatásra vinnék, MA-MA (Lena Headey) acéllemezekkel blokk alá veszi az egész épületet, és hajtóvadászatot szervez a bírók ellen. A lelketlen nőstényördög senkinek sem kegyelmez, civilek és bűnözők vére patakokban folyik, rég nem láthattunk hasonlót a moziban.

Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az alkotók végre megkíméltek minket holmi beleerőltetett szerelmi száltól, férfi és nő szuverén egyénekként vannak jelen. Lena Haedey a Trónok harcában szinte mindenkit meggyőzött már mennyire jól áll neki a hárpia szerep, akik esetleg még kételkednének kvalitásában, Ma-Ma karaktere végleg eloszthatja a kételyeket. Első megjelenésétől kezdve realizálódik destruktív alaptermészete, nem kíméli sem magát, sem a környezetét. Látszólag élvezettel tölti el bárminemű szadista cselekedet, a film leggroteszkebb jelenetében Mama gonosz fél mosollyal arcán beadja áldozatának a SLO-MO-t, majd a drog hatása alatt ledobja az épület felső szintjéről alkalmazottját. A trip hosszú órákon át tart szerencsétlennek, a járókelők tétlenül nézik a betonon szétloccsanó testet. Dolga végeztével eztán kádnyi forró vízben, belőve fürdőzik nihilizmusában.

A disztópiák legfőbb műfaji vezérmotívuma, a társadalmi felbomlás remekül érzékelhető a filmben. A túlságosan fenyegető és komplex valóságot kábítószer segítségével teszik elviselhetővé, drogbandák munkalehetőségeket kínálnak, vagy fogyasztójukká teszik a lakosokat. Általában nem vagyok híve a 3D-s vetítéseknek, most azonban a SLO-MO jelenetek közben szinte pszichedelikus állapotba kerültem, simán elnéztem volna még vagy félórát kábítószer „hatása” alatt. Mindent egybevéve, fantasztikus vizuális megoldásokban tobzódunk, Anthony Dod Mantle messze az egyik legtehetségesebb európai operatőr napjainkban: 28 nappal később, Az utolsó skót király, Antikrisztus, néhány példa csupán szakavatottságára. A Dredd 3D során extrém közelképeket alkalmaz, majd lassítással nemhogy a golyók becsapódását mutatja meg, de a kirobbanó vércseppeket is könnyedén megszámlálhatjuk. Az amerikai ipar eltűnése millió szorongó munkanélkülit teremtett. Az anarchikus állapotok válaszként is értelmezhetők a totális elnyomásra, bár Mega City politikai hátteréről kevés információt kapunk. Míg korábban, tíz, tizenöt éve, a modern technika ellenséggé redukálódott, főként gépek és robotok képében testesült meg a jövő iránt érzett szorongás (Mátrix, Terminátor 3-4, Én, a robot), most a transznacionális információs technológia kiszolgálja a jövő emberét. Elektronikusan vezérelt védekező mechanizmus az épületeken, speciális érzékelőkkel felszeret páncélok, vagy sebet begyógyító szerkezet mind szolgálatra készek. A film ideológiailag nem bocsátkozik elvont ok-okozati fejtegetésekbe, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, elv érvényesül. Rengeteg akció és a látszólag túltengő erőszak mellett mégis végig érezni lehet a fekete humort – pláne, Dredd sisakja alól mormogott tőmondatai révén. A szédítő iram egyetlen bezárt épületbe sűrűsödik, jóllehet ez az alacsony költségvetés okán történt, de a klausztrofóbiás légkör javára vált a végeredménynek. Ha már a hangulatnál tartunk, nem mehetünk el a zene mellett, tökös filmnek tökös muzsika dukál, Paul Leonard-Morgan fémes, ipari témája megadja a világvége hangulatot.

Mindenhol a világon a Dredd 3D a legmagasabb korhatár besorolást kapta, az Egyesült Királyságban a Fűrész III óta nem bélyegeztek meg ezzel filmet. Valószínű többek között ennek köszönhető roppant gyenge mozis szereplése, összbevétele 23 millió dollárnál tart – az alig 50 milliós büdzsé fényében ez elég szomorú. Amennyi kérdést fölvetődik, éppen annyi marad megoldatlanul, tény, a filmben felmerülő szociális problémák nem oldódhatnak fel kilencvenöt percben. Augusztusban hallani lehetett terveket egy lehetséges trilógiával kapcsolatban, Alex Garland producer nyilatkozata szerint, a második részben megtudhatnánk Dredd múltjának pontos részleteit, majd lezárásként a bíró végzete kerülne terítékre. Hiba lenne ennyiben hagyni ezt az ígéretes újrakezdést, remélhetőleg a pozitív kritikák és nézői visszajelzések hatására egyéb hordozókon elegendő profitot termel további jövője érdekében.

Szerző : Keresztes Gergely

Forrás : Premier MoziMagazin 2012/November

Rendező: Pete Travis
Forgatókönyvíró: Alex Garland
Író: Carlos Ezquerra, John Wagner
Operatőr: Anthony Dod Mantle
Producer: Alex Garland, Allon Reich, Andrew Macdonald
Vágó: Mark Eckersley

Játékidő: 95 perc
Megjelenés: 2012.

Előzetes a filmből:

Néhány kép a filmből:

Képek : port.hu