Drive – Gázt! (Drive)

Színes, feliratos, amerikai akciófilm.

Drive - Gázt!

Tartalom, rövid leírás:

Egy nap a skorpió elhatározta, hogy átkel a folyón, de sajnos a folyó széles is, meg sebes sodrású is, a skorpió pedig nem tud úszni. A közelben békésen üldögél a béka, hasát ráérősen sütteti a napon. A skorpió elhatározza, hogy szívességet kér tőle. A béka először vonakodik, hiszen jól tudja, hogy a skorpió veszélyes állat, az viszont megígéri, hogy nem fog belemarni, hiszen akkor ő is ott pusztulna a hideg folyóban. A béka így már belemegy az alkuba, a hátára veszi a skorpiót és elkezd úszni a túlpart felé. Még a felénél sem járhatnak, mikor a béka megérezi a skorpió marását, és már tudja, hogy itt a vég. A béka utolsó erejével annyit kérdez:
– Miért tetted ezt? A szavadat adtad, és mégis megszúrtál… Így most mindketten megfulladunk. A skorpió így felel:
– Nem tehetek róla. Ilyen a természetem.

A tanulságos történetet már sok évvel ezelőtt hallottam, kicsit már közhely számba is megy, de mondanivalója súlyát igazán csak a Drive – Gázt! c. film alatt éreztem át.

A jelenkor dán filmesei közül eddig csupán Lars von Trier-t volt szokás kiemelni, de most már nyugodtan állíthatjuk, hogy Nicolas Winding Refn (Elátkozott város trilógia, Bronson, Pusher) rendező is csatlakozott hozzá a képzeletbeli VIP páholyba. Filmjei témái elsősorban a sötét alvilág és a hozzá kapcsolódó brutalitás körül kalandoznak. Különleges, nyomasztóan sötét látásmódja ebben a filmjében is visszaköszön. Már a bevezető képsorok neonrózsaszín feliratainál érzi az ember, hogy itt valami nagy van készülőben. A zene lassú hömpölygése, a zseniális vágások, a főszereplő hallgatag szenvtelensége olyan atmoszférát teremt, ami szinte beleprésel a székbe. A feszültség folyamatos, az erőszak váratlanul és kegyetlenül csap le, szinte belerobban az arcodba.

A kissé szociopata főhős Driver (Ryan Gosling – Fél Nelson, Kísérleti gyilkosság, Blue Valentine, Törés) régóta éli kettős életét Los Angelesben. Nappal kaszkadőr és egy autójavító műhelyben dolgozik, éjjel pedig az alvilág alkalmi sofőrje. Nem kérdez, nem beszél, csak csendben rágja a fogpiszkálót és nyomja a gázt a legdurvább helyzetekben is. Igazán senki sem ismeri, senki sem tudja honnan jött, mit akar, rezzenéstelen arca nem tükrözi a legkisebb érzelmet sem. Kabátja hátán egy hatalmas skorpió, ez a jelkép többször is megjelenik a filmben, mintegy metaforájaként a főszereplő igazi jellemének.

Ebben a homályos világban a túlélés csak akkor lehetséges, ha a Szabályokat betartjuk, és ez Driver igazi erőssége. A monoton sötétség akkor törik meg, mikor megismeri a Nőt (Carey Mulligan – Büszkeség és balítélet, Egy lányról, Tőzsdecápák 2. – A pénz nem alszik) és annak kisfiát, Benició-t. Így a történet már két szálon fut tovább, a bűnözők brutális világa mellett megjelenik a tiszta emberi kapcsolatok értéke, a férfi-nő közötti ösztönös vonzódás misztikuma is. Ez a szokatlan helyzet megmutatja Driver szerethető, emberi oldalát, felvillantja a „mi lenne ha” lehetőségét. A két különböző világot egy váratlan esemény mossa egybe, visszatér a Nő életébe börtönből szabadult férje, és vele beköltözik az alvilág fenyegetése is.

A férfi súlyos összegekkel tartozik a helyi maffiának, a tartozást képtelen leróni, így már a családja is hatalmas veszélybe kerül. Driver válaszút elé ér, vagy folytatja tovább addigi életét – ami bár mocskos egy ösvény, de mégis csak kitaposott – vagy felveszi a kesztyűt (értsd szó szerint), hogy megmentse a Nőt, a gyereket és vele együtt azt az életet, amire legbelül mégiscsak vágyott. Ezzel azonban olyan események láncolatát indítja el, amire még ő sem számított..

Mielőtt beültem megnézni már túl voltam jó pár guglis kutakodáson, velős filmkritikán, amelyek szinte egytől egyig leborultak a film nagysága előtt. Az év, sőt egyenesen az évtized filmjének titulálták. Na, hasonló effektektől kezd el csak igazán viszketni a tollam hegye, és nem kis daccal a zsebemben ugrok neki a hasonló agyondicsért műremekeknek. A mozi után bevackoltam magam csendesen, és vártam azt a belső gonoszkodó hangot „ na ugye, hogy annyira nem is…”, vártam…vártam, de csak nem jött el.

Szerző : Ellandi

Rendező: Nicolas Winding Refn
Játékidő: 100 perc
Kiadás éve: 2011.

Előzetes a filmből: