Felhőatlasz (Cloud Atlas)

Színes, amerikai-német fantasy.

Tartalom, rövid leírás:

David Mitchell 2005-ös bestsellerét régóta nevezik megfilmesíthetetlennek – joggal, íme a bizonyíték. A Felhőatlasz egy fusztráló, becsavarodott nagy ostobaság, aminek furcsaságát egy nagy, kifürkészhetetlen skálán sem lehet elhelyezni. Mint egy gyógyászatilag támogatott drogos álom, a film három óra filozófiai maszlag az életről, az univerzumról és sok egyéb másról.

Homályosan kapcsolódó epizódokban találkozunk egy riporterrel, aki a ’70-es évek San Francisco-jában vizsgálja az agyafúrt kapcsolatokat a nukleáris energiaművekkel, egy pénzügyileg támogatott kiadóval a mai világban és egy botanikussal, aki szerez egy agyevő bogarat Polinéziából Londonba tartó útja során a 19. században. Van még egy primitív szigetlakó akit meglátogat a jövőből egy nő, egy genetikailag módosított japán pincérnő aki megszökik az alvó tokjából és egy diák a ’30-as évek Skóciájában, aki segít egy zeneszerzőnek megírni élete remekművét.

A szereplőkkel, köztük Tom Hanks, Halle Berry, Hugh Grant, Hugo Weaving, Ben Whishaw és Jim Broadbent, a film üzenete az, hogy időtől és helytől függetlenül, mindannyian valahogy kapcsolódunk. Ez teljesen korrekt, de a film szerkezete annyira rendszertelen, hogy nehéz követni és egy idő után már nem is érdekli a nézőt. Ahelyett, hogy időrendi sorrendben kibontakozna minden, Tom Tykwer, Lana és Andy Wachowski oda-vissza repül történetről történetre, aminek köze nincs a kohézióhoz vagy a nézhetőséghez.
Mitchell könyve is hasonló pályát követett, de legalább a narratív ugrások nem voltak ilyen érthetetlenül zavaróak.

Közben, van ez a rengeteg „gyermekek karmája” szöveg, kezdve a teljesen értelmetlentől („Mi az óceán nagy mennyiségű cseppekből?”) a teljesen hatásvadászig („Az anyaméhtől a sírig másokhoz vagyunk kötve”).

Ami nem segít, de mindenképp dícsérendő kísérlet, hogy a film rendkívűli ambíciózusra törekszik, de a végére túl tompa és szándékosan túl furcsa ahhoz, hogy becsatlakozzunk.

Természetesen a látványvilágon meglátszik, hogy a Wachowski-testvérek is részesei voltak a projektnek, de ez sem menti meg a filmet a logikai és következtethetőségi kudarctól.

Egyrészről csodálatra méltó, de nem élvezhető alkotás.

Pontszám: 10/4

Szerző : Szabó Bálint

Rendező: Lana Wachowski, Andy Wachowski, Tom Tykwer
Forgatókönyvíró: Tom Tykwer, Andy Wachowski, Lana Wachowski
Író: David Mitchell
Operatőr: Frank Griebe, John Toll
Zeneszerző: Reinhold Heil, Johnny Klimek, Tom Tykwer
Producer: Stefan Arndt, Grant Hill, Tom Tykwer, Andy Wachowski
Vágó: Alexander Berner

Játékidő: 164 perc
Megjelenés: 2012.

Előzetes: