Felhőatlasz (Cloud Atlas)

Színes, amerikai-német fantasy.

Az idei év egyik legjobb filmélménye?

Tartalom, rövid leírás:

Tipikusan olyan alkotás, melyet nem lehet egy-két mondatban összefoglalni. Nincsenek akcióhősök, autós üldözések, szupersztárok. A majdnem három órás vetítés alatt megismerkedhetünk a poszt-apokaliptikus világban élő Zacharyval, Adam Ewinggal, akinek a célja a rabszolgák felszabadítása, Robert Frobisher-el (Ben Whishaw) a kicsapongó életet élő zeneszerzővel, Luisa Ray-el (Halle Berry), aki oknyomozó riportert alakít a 70-es években, Timothy Cavendish (Jim Broadbent) kalandjaival az öregotthonban és a távoli jövőben élő Sonmi-451-el (Doona Bae).

David Mitchell regénye adja a film alapját. A fent említett egyének kalandjait követhetjük nyomon egy közel három órás alkotásban. A legtöbb szereplő több karaktert is játszik egyszerre. Maga a film rendkívül látványos, a szereplőgárda zseniális, a maszkolás kiváló. A film egy üzenetet közvetít. Rengetegen lesznek, akik első megnézésre nem tudják majd összerakni az apró részleteket. Rengetegen lesznek akik, negatív kritikával fogják illetni, legfőképpen a hossza miatt, a folyamatos időbeli ugrálása miatt és talán lesznek olyanok is, akiket idegesít, hogy ebben a filmben folyamatosan figyelni kell. Csakis úgy érthetjük meg a lényegét, ha átadjuk magunkat a vászonnak, rákoncentrálunk.

A könyv filmre adaptálása lehetetlen vállalkozásnak tűnt, de a Wachowski-testvérek megcsinálták. Ahogyan megcsinálták a Mátrix-trilógiát is. Ki ne emlékezne az egyik leghíresebb trilógiájukra (több híres filmet ugyanis nem lehet felsorolni a nevük mellett). A Felhőatlaszba belecsempésztek egy kis Mátrixos szövevényességet. Olyan témákba rángat minket bele mint a lelkek vándorlása, a sors kérdése, de amit mondani akar az a világban mindenki születése fogva kapcsolódik a másikhoz és valamilyen módon hatással vagyunk egymásra és a környezetünkre.

Olyanoknak való ez a film, akik szeretik az elvont, gondolkodós, figyelős, érzelmes (nem feltétlenül szerelmi szálra gondolok) sztorikat és nem rettennek vissza a 164 perces játékidőtől sem. Az egész dolog csakis a befogadótól függ. Ki hogyan viszonyul az alkotáshoz. Néha szájbarágós, néha homályos, de az egész mégis tele logikával.

Annyi szent, hogy rendesen meg fogja osztani a nézősereget, de így születnek a nagy filmek, nemde bár?

Egyébként meg Oscar gyanús…

Szerző : Andorkó Balázs

Rendező: Lana Wachowski, Andy Wachowski, Tom Tykwer
Forgatókönyvíró: Tom Tykwer, Andy Wachowski, Lana Wachowski
Író: David Mitchell
Operatőr: Frank Griebe, John Toll
Zeneszerző: Reinhold Heil, Johnny Klimek, Tom Tykwer
Producer: Stefan Arndt, Grant Hill, Tom Tykwer, Andy Wachowski
Vágó: Alexander Berner

Játékidő: 164 perc
Megjelenés: 2012.

Néhány kép: