Habostorta (Cake)

Színes, magyarul beszélő, kanadai-amerikai romantikus vígjáték.

Tartalom, rövid leírás:

Mit csinál egy vérbeli újságíró, ha megkapja egy olyan magazin szerkesztői munkálatait, aminek még a témájától is rögtön kiveri a veríték? Nos, mivel profi, természetesen egy tökéletesen megszerkesztett lapszámot, aminek az eladott példányszáma napok alatt az egekbe szökik.

Pippa (Heather Graham), beteg apja megsegítésére elvállalja a férfi egyik magazinjának a következő havi szerkesztését, így adódik tehát, hogy megkapja a Nászinduló főszerkesztői posztját. A téma és a közte lévő hatalmas távolságot jelzi a barátnőjének saját magáról adott jellemzése is, miszerint ő egy félig árva ribanc. Az esküvőket a pezsgőzés okozta mámorban „vészeli” át, és facér férfiak után kutat a táncparketten. Majd tovább áll. Ugyanis hivatásosan egy utazó író, amit apja – lévén lánya már lassan harminc éves – a szemére is vet. Ez azonban csak egy álca a menekülésére, a félelmek, a kötődések, a bizalom, a szerelem, és éppen a házasság elől. Ugyanakkor nincs mese, a soron következő számnak bizony nyomdába kell kerülnie.

A lap szerkesztésének átvétele és a munka megkezdése után a munkatársak egész hadával kerül szembe, főképpen a vállalat alelnöke, Ian (David Sutcliffe) jelent nagy kihívást számára. Ennek oka pedig nem más, mint Pippa sajátságos nézete, hiszen a házasság intézményét alapjaiban véve hamisnak és elítélendőnek tartja, szerinte egyenesen a szerelem koporsószöge. A magazinban megjelent egyik cikke éppen a házasság előtti szerződéskötésre hívja fel az életüket összekötni igyekvők figyelmét egy olyan tematikájú újságban, aminek célja az öröm, sírig tartó boldogság és mámor sugárzása. A kezei alól kikerülő első címlap ráadásul egy félig ájult, sírdogáló arát ábrázol.

A film a házasság témáján keresztül a menekülés motívumát mutatja be, dolgozza fel. Egyik pozitív tulajdonsága többek között a témához való viszonyulás módjában fedezhető fel. Nem csak azt mutatja be, hogy mindenki végtelenül boldog a közelgő esküvőktől, és nincs bennük egy szemernyi kétség sem az elkövetkezendő idők vagy döntések miatt, hanem a félelmekre is ráirányítja a figyelmet – Pippa által. Ennek egyik jól eltalált jellemzése az, mikor a nő a konferencián előadott – a saját véleményétől merőben ellentétes – beszéde után őszintén megvallja azt, hogy miért is ágál olyannyira az egész férjhezmenetel és párkapcsolat ellen. Képmutatásnak és a szolgáltatóipar kárhozatának véli, hogy az emberek csak a felszínes és apró dolgokra, a körítésre figyelnek (mint a torta, a díszítés, virágok), miközben annak ténye, hogy két ismeretlen ember összekötni készül az életét, figyelmen kívül marad.

A karakter stílusa és viselkedése teljes mértékben igazodik az általa képviselt állásponthoz és életvitelhez. Szókimondó, vicces, néha ironikus, aki sosem rejti véka alá a véleményét, legyen az mégoly eltérő is az átlagtól. Az elköteleződést és a másik félbe vetett bizalmat pedig messzire elkerüli. A film végén egy újabb csalódás miatt újfent összepakol és megy tovább, azonban szembesül azzal is, hogy saját boldogsága érdekében le kell győznie a félelmeit, és bíznia kell az emberekben.

A filmet mindenképpen ajánlom egyaránt a szkeptikusoknak és a valamiben vakon bízóknak is, hiszen képes megmutatni az arany középutat. A vége frappánsan egy esküvővel zárul (szerencsére nem Pippa lesz a menyasszony, az talán túlságosan is nagy pálfordulás lenne), hiszen a cím kötelez, és ha már habostorta, akkor valahogyan mégiscsak „elvárás” a happy end.

Szerző : Fekete Ildikó

Rendező: Nisha Ganatra
Játékidő: 94 perc
Kiadás éve: 2005.

Néhány kép a filmből:

Képek : port.hu