Halálos kitérő 5. (Wrong Turn 5.: Bloodlines)

Halálos kitérő 5. (Wrong Turn 5.: Bloodlines)

Tartalom, rövid leírás:

Mi rímel a szemétre?

Eljutott ismét oda a horror műfaj, ahová egyszer már a fantázia hiánya és a nyereségvágy taszította a 90-s évek elején. Sikeres, sokszor kultikus státusznak örvendő filmeknél, mint a Péntek 13, Rémálom az Elm utcában, Hellraiser beindult a (tucat) sorozatgyártás, hogy végül a totális érdektelenség hatására évekre a tetszhalál állapotába taszítsa a műfajt. A történelem megint csak ismétli önmagát, az új évezred vér transzfúzión átesett horror gyöngyszemeknél is beindult a folytatásgépezet.
Gyártás, gépezet, milyen találó szavak ezek, tökéletesen leírják az ipari struktúrát, ami Amerikában folyik.

Ameddig termékük nyereséges, csak néhány olcsó melósra van szükség a futószalag mellet, ilyen célokra remekül megfelelnek Declan O’Brian „stílusú” tehetségtelen rendezők és forgatókönyvírók. A Halálos kitérőt nem nevezném különösen jó filmnek, tipikus hillbilly-horror, ahol fogatlan vérfertőzött parasztok kaszabolják a gyanútlan idegeneket, tizenkettő egy tucat kategória. Az első rész mégis igen népszerűvé vált, köszönhetően a megalkuvás nélküli erőszak ábrázolásnak, látványos sminkeknek, meg néhány jól eltalált jelenetnek, igazi bűnös élvezet semmi több. A második direct-to-DVD epizód, elődjénél jóval humorosabb hangot üt meg, ha nagyon keresgélünk talán még némi önreflexiót is felfedezhetünk benne, természetesen az effektek minősége a büdzsé csökkenésével arányosan zuhant. Declan O’Brian a harmadik fejezettől vette szárnya alá a sorozatot. Semmi újdonság nem történik, csak ezúttal egy rabszállító busz kedvesnek nem nevezhető utasaira vadásznak mucsi barátaink. A vég kezdete lassan realizálódik, rossz rendezés, béna színészek, és több logikai bukfencet látunk, mint gyilkosságot, sokan el is temették a franchise-t. Három év szünet után a Fox mégis a folytatás mellett döntött, a meglepő fordulatot betetőzte, hogy a stúdió ráadásul visszaküldte a debileket DVD-ről a mozikba. A Halálos kitérő: Bloody Beginnings – címéből is kiderül – előzményfilm, a helyszín ismét Nyugat-Virginia, ahol egy elmegyógyintézet berkein belül láthatjuk a kannibálok születését. Minden tekintetben borzasztó produkció, zéró eredetiség, unszimpatikus karakterek, akiknek a léte vagy nem léte szemernyi empátiát sem képes kiváltani, előzmény révén még a vége is teljesen egyértelmű. A Halálos kitérő 5 ugyanez a kategória, csak sokkal rosszabb. Már az sem számít, épp hol járunk időben, lényeg: sok trancsír legyen. Csak pár szóval a banális történet: Virginiai városkában az év legnagyobb eseményére készülnek a Mountain Man zenei fesztiválra. Az ideérkező turistákat és riportereket megtámadják a beltenyészet szégyenei, próbálnak menekülni, de nem sikerül. Hát, nagyjából össze is foglaltuk a történteket, lássuk a rendezést: néma csend, tücsök ciripel. Ó minden szentek, erre szavak sincsenek. A narratíva jobban szétesik, mint egy Luis Buñuel filmben, csak épp nem szándékosan. Mindenki teljesen logikátlanul cselekszik, felsorolni is kár, annyira sok van belőle.


Rettentő vicces, hogy a helyszín egy zenei fesztivál, az utcákon mégsincsenek emberek és természetesen zene se. A maszkok a tescos halloween jelmezek színvonalával vetekszenek, sokszor attól féltem, egy hirtelen mozdulat hatására leesik a kutyaütő statiszták arcáról. A Hellraiser-filmek Pinhead megformálója, Doug Bradley személyével óhajtották tovább építeni a kannibálok „mitológiáját”, ebből annyi sikerült, hogy Bradley új értelmet adott a tenyérbe mászó haszontalan mellékszereplőnek, minden vásznon töltött perce bűntett az emberiség ellen. A többi színészre kár is szót pocsékolni, nagyjából olyasmit kell elképzelni, mint a LEGO filmekben.

A Foxnak szüksége volt valamire Halloween tájékán, amit néhány tini megvásárolhat valamelyik bevásárló áruházban, a tök és cukorkák mellé. Lelketlen termék csupán a Halálos kitérő öt, még azt a keveset se tudja teljesíteni, amit egy hasonló kaliberű produkciótól elvárna egy vérre éhező horror-fan. Csak remélni tudom, hogy ezzel vége és nem látom újra a szefósokat mondjuk – Jason után szabadon- a világűrben.

Szerző : Keresztes Gergely

Forrás : Premier MoziMagazin

Rendező: Declan O’Brian
Forgatókönyvíró: Declan O’Brian
Producer: Phillip J. Roth, Jeffery Beach
Operatőr: Emil Tuouzov
Zeneszerző: Claude Foisy

Játékidő: 90 perc
Megjelenés: 2012.

Thanks for rating this! Now tell the world how you feel - .
Hogy tetszett?
  • Inkább nem
  • Talán
  • Nem rossz
  • Elmegy
  • Tetszik

Foxx.hu – Öltöztetünk, egyedivé teszünk
Foxx.hu - Egyedi filmes pólók és egyéb ajándéktárgyak

Ez is érdekelhet...

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás