Igazából szerelem (Love Actually)

Színes, angol romantikus vígjáték.

Tartalom, rövid leírás:

Erről a filmről IGAZÁBÓL kétféle, teljesen ellentétes kritika létezik. Egy, amelyik egy hatalmas giccsparádénak titulálja vagy pedig egy egekbe emelő, vicces, romantikus, drámai, elgondolkodtató, mindenképp gyönyörű filmnek. Viszont azt senki sem vitatja, hogy a szereplőgárda zseniális.

Ez önmagában még nem jelent kasszasikert, de a több szálon futó történet, a karakterek, a visszafogott angol humor és nem mellesleg a tökéletesen kiválasztott betétdalok teszik egészében egy, a hossza ellenére jó mozivá ezt a filmet.

A karakterek, a nagy dumás, kissé szabad szájú miniszterelnöki asszisztens (Martine McCutcheon), aki szerelmes lesz a főnökébe (Hugh Grant), a meggyötört apa (Liam Neeson), aki elvesztette élete szerelmét, a kisfiú (Thomas Sangster), akinek meghalt az édesanyja, mégis ami jelenleg legjobban foglalkoztatja, az az új lány az iskolába. A megrögzött, kissé perverz felszolgálófiú (Kris Marshall), aki amerikai lányokról álmodik, akik a nyakába borulnak vagy vegyük csak a fénydublőr konzervatív párt, akik egy pornófilm forgatásán ismerkednek meg. Az író, aki állandóan rossz nőt választ és még sorolhatnám. Ez még talán csak a fele. Sok-sok emberi történet fonódik itt össze, mindenki a maga egyéniségével, problémájával pont, mint maga az ÉLET.

A kedvenc figurám mégis a kiöregedett rock sztár Billy Mac (Bill Nighy), aki a film végére csodás és egyben megrázó dologra jön rá dagadt menedzserével kapcsolatban, amit meg is fogalmaz neki, mégpedig hogy: „mégis te vagy életem kib..ott szerelme”. Ez a kettősség, ezek a visszafogott, mégis egyértelmű érzelmi megnyilvánulások adják a film varázsát és teszi nem mindennapi, nem egyszer megnézhető filmmé az alkotást.

Elég sok fejtörést is okozott a rendezőnek, hogy melyek azok a jelentek, amik nem kerülhetnek a filmbe, mivel már így is túl hosszúra sikeredett. Megéri megnézni az extrákat és a kimaradt jelenteket, mert abból önmagából is még egy remek film kijöhetett volna.

Azért van egy pár kedvenc jelenetem:

Ja, és ez a film, aminek mintájára volt miniszterelnökünk, mint Hugh Grant a Pointer Sisters számára vad táncba kezd. Már csak ezért is érdemes megnézni.