Keserű méz (Bitter Moon)

Színes, angol-francia filmdráma.

Tartalom, rövid leírás:

„Embert emberhez kapcsol barátság, hála, szeretet, szerelem, szenvedély, érdek, gyűlölet, kíváncsiság, bosszúvágy, tunyaság, a nehézkedés törvénye, közöny. Vagy: ezek szerelmesek, ezek barátok, ezek unják egymást, ezek még tisztelik egymást. De akad e lehetőségeken kívül számtalan olyan kapcsolat még férfi és nő között, melyek menthetetlenül összekötik őket, s nem lehet névvel nevezni, nincs oka, miért vannak hát együtt, holott, szemmel láthatóan és minden jel szerint, kézzel-lábbal rugaszkodnának el egymástól, ha tehetnék. Van valamilyen ultraviolett-skálája is az emberek között az érintkezésnek, vannak emberi állapotok, melyeknek a nyelv szegénysége, tunyasága nem adott még elnevezést. Férfi és nő viszonyát általában leöntjük azzal a generálszóval, hogy szerelem. De van más is férfi és nő között, mint szerelem és barátság. S a dalok tanulsága mindig annyi, hogy az összetört szíveket nem lehet többé eggyé ragasztani.”- Márai Sándor

Senkinek nincs kezében kulcs, amely a hosszan tartó boldogság és együttélés kapuját nyitja. Íme egy film az egymást elpusztító szerelemről. A fellángolásról, az egymásra találásról, a szenvedélyes ölelkezésekről, perverzitásaikról, egymás megaláztatásáról, majd az érzéseik kiégéséről. Aztán egyik részről a szerelem közönybe torkollásáról, másik részről vérig sértő kiszolgáltatottságról. A köztük levő feszültség egyre csak nő. Az átmeneti különlét csupán időleges. A különélésnek egy végzetes baleset vet véget. A sok megalázásért elégtételt vevő bosszú eredménye egy tolószék lett. A kiszolgáltatottság visszájára fordult. Tolószékbe kényszerítve napról napra erősödik a sok forrongó indulat. „A mostani nagy gyűlölet gyakran egyedüli jele az elmúlt nagy szerelemnek.” (Sainte- Beuve) És ennek mérhetetlen indulatnak valahogy ki kellett törnie. Az egykori születésnapi ajándék megszolgálta az árát. Két lövés és véget ért az egymást marcangoló szerelem.

Olyan ez kabin mint egy távcső. Oly messze ellát!Nem is hinnénk hogy meddig, amikor elindul a film. A fedélzeten sétálgatva egy fiatal pár, Nigel és Fiona élvezi a tenger nyugalmát. Békés sétájukat megzavarja az a kábultságában lépten-nyomon összecsukló csinos nő, akit a mosdó kabinjából nyaláboltak össze, úgy szét volt esve. Sejtelmes zene szól. Később a férj a bárban látja viszont a lányt a sloziból, ahogy testre tapadó ruhában a bár porondján kihívón táncolt. Nem tudta kivonni magát a csábereje alól. Whyskizés közben megpróbálta lenyűgözni, de nem sikerült. Csak iróniát váltott ki a belőle.A lány játszott vele. Lekezelte. Később elmélázva bámulta a tenger hullámait. Sötétedett. Egy tolókocsi begurul a képbe. Nincs arca, csak hangja. Figyelmezteti. Óva inti, vigyázzon a nővel, egy két lábon járó veszedelem! Kiderül, a férj az, akitől a figyelmeztetés jött. Nincs ember, aki ne látná csinosnak, egy bombázónak! Olyannak, akitől áll a férfiak farka. A tolókocsiban ülő író, Oscar régóta keresett már hallgatóságot életük történetéhez. Most végre rátalált Nigel személyében. Ironikusan megjegyzi, lehet, hogy történetük őt is érinti majd?

A 96-os buszon kezdődött. Egészen addig a napig Párizs volt a mennyország. Meglátta a lányt és nem tudta levenni róla a szemét. Megmentette az ellenőröktől egy kezébe csúsztatott jeggyel. Így nem a lányt, őt szállították le a buszról. Nem tudta kiverni a fejéből. Nem tudott írni, aludni se. Még a számítógép monitorján is a lány bájos arcát vélte kirajzolódni. Valahol odakint volt elérhetetlenül. Visszajárt a 96-os busz vonalára és megszállottan kereste. Az édesbús, szomorkás zene a baljós kimenetelt sejtette. Nem a buszon talált rá. Egy étteremben. Döbbenten vette észre, pont ő állt mellette. Az első randi, az első közös vacsora felejthetetlen volt. Zavarba ejtette a lány szexuális vonzereje. Egy ártatlan fiatal szépség, aki megragadta kiégett szívét. Eltűnt a köztük levő kor külöbség. Mimi belépett az életébe.Oscar sármos, tekintete simogató, mosolya elbűvölő. A zongoraszó szívbe markoló. Az érzéki jelenettől a szerelem melengető érzése járja át a nézőt ahogy a két ajak egymáshoz közelít, ahogy a lány meztelen keble láthatóvá válik, ahogy a két test egymásé lesz. Ezzel a mámorító éjszakával és ébredéssel kezdődött a testet- lelket marcangoló szerelem története…

Pereg a film. A gyerekjelenetekkel, a film elején és végén a rendező mintha azt sugallta volna, a közösen vállalt gyerek a kivezető útebből az önpusztító szerelemből. Elhangzik az önbecsapó mondat: „A gyerek sokkal jobb házassági terápia, mint egy út Indiába.” Mindenki tudja, hogy egy gyerek sosem töltheti be a házasságterápia szerepét, nem oldja meg a házasság gondjait, esetleg csak összetartja a házasfeleket. Hogy milyen áron? Az már más kérdés!

Mimi szívét az örökké tartó szerelem érzése hevíti, ami Oscarból már rég kiveszett. Egyébként is a jó dolgok nem tartanak örökké! Jó volt, amíg tartott, olyan édes volt, mint a méz, de lassan már keserű lett! Már nem kér Mimiből, nem érdekli, hogy ő a nő neki akarja adni az életét. Van neki sajátja. Már nem számít, hogy szereti, hozzá akar menni, gyereket szeretne tőle. Nincs más baj, csak az, hogy létezik. Mimi könyörög, hogy ne küldje el, legalább szánalomból tartsa meg. Mindent elvisel, megverheti, lehetnek más női, csak vele maradhasson. Kíméletlen cinizmust vált ki a másik kiszolgáltatottsága.Ha a poklot akarja, hát megkapja! A pokol minden kínja az övé lett.Összetört a szíve. Meghalt a táncosnő is benne. Csúnya lett, pattanásokkal teli, kövér, elgyengült, tiszta ideg. Lehet a pokol kínjait fokozni? Lehetett.Túl könnyű volt megsebezni, megalázni! Ráadásul terhes is lett! De milyen sors várna itt egy gyerekre ? Mimi akarat nélküli idegroncs, egy báb, Oscar 40 évesen egy megkeseredett ember, aki néha azt gondolja, jobb lenne véget vetni ennek az egésznek. Először gyűlöletük gyümölcse esett áldozatul az egymást marcangoló szerelmüknek. Kórházi ágy. Komplikációk. Temetői hangulat. Mimi még mindig szereti. Csak az számít, hogy mellette van. Nincs happy end. Felépülése után közös nyaralásra indulnak. A repülőgépen Oscar szemétsége nem ismert határt. A gép felszállása előtt szó nélkül lelépett. Kiszállt a gépből. A fogyó hold mindennek tanúja volt.

Nigel hitetlenkedve hallgatja a történetet, mintha Oscar most találná ki az egészet! Ha csak a fele lenne igaz, akkor se mesélné el!

A történet folytatódik. Oscar végül ejtette Mimit. Nem egy nő miatt, az egész női nemre cserélte le. Dagonyázott az édes női testekben. Letett az írói ambícióiról is. Olyan lett mint Drakula. Alkonyatkor kelt, hajnalban tért nyugovóra. A végzetes hajnalon egy átmulatott éjszaka után is a farkával gondolkodott. Nem volt neki elég a sok pina. Egy kis fiatal ribi után szaladt volna. A taxi ajtaját kicsapta, őt meg egy autó. Tehetetlenül feküdt az úttesten. Hát ez jól el lett cseszve! Agyrázkódás, combnyaktörés,hetekig tartó fogság. Megismétlődött a látogatási jelenet. Egy virágcsokorral. Mimi volt az. Fogadtatása a régi. Döbbenetes a kérdés. Hát nem ölte meg magát? A válasz még meghökkentőbb. Minek? Már úgyis halott. Búcsúzásul kinyújtott keze egy pillanat alatt döntötte romba egész addigi életét.Tolószékbe kényszerítette. Deréktól lefele megbénult. Mimi lett a házvezetőnője , a szakácsa, az ápolónője, testi, lelki kínzója. Megint egy pár lettek. Kíméletlenül bánt vele. Hiába Oscar megbánása amiért egykor szörnyeteg volt. Azt kapta vissza, amit annak idején adott. Érzéketlenséget, ridegséget, kegyetlenséget, cinizmust. Most az ő szemében volt teljes reménytelenség a kiszolgáltatottsága miatt. Kétségbeesésében sírva fakad. Jobb lenne, ha végezne vele. Születésnapjára Mimi egy pisztolyt ad neki. Kacérkodik a halál gondolatával. A gyerekjelenet mintha igazolná Mimit a naponta ismétlődő, apró bosszúk miatt. Egyikük se ismerheti már meg a gyerek adta örömöket. Ő se. Kúrásbiztos lett. Az abortuszba majdnem belehalt. Nincs senki se, aki jobban gyűlölné őt. A bosszú elfuserálttá tette mindkettőjük életét, egyéniségét. Csak a tehetetlen düh tartotta őket össze. De meddig tartható fenn egy ilyen kapcsolat? Egy pisztolylövésig és még egyig.

Kik voltak az alkotók?

Roman Polanski 1992-ben dolgozta fel Pascal Bruckner azonos című regényéből ezt a történetet.Témája a párkapcsolat, a párkapcsolat kezdetétől a párkapcsolat válságáig. És a kiútról.Az egyik házaspárt, Nigelt és Fionát Hugh Grant és Kristin Scott Thomas alakította. Hugh Grant akkor már tíz éve a pályán volt, mégis játékában a kezdők elfogultságát láttam. Kristin Scott Thomas-ban bármennyire is kerestem a szépséget, nem találtam meg, nem volt olyan szép mint amilyen szépnek a szerepe szerint kellett volna lennie. Mindennek lehet nevezni, jó feleségnek, szürke kisegérnek csak gyönyörű hölgynek nem. A másik házaspár Oscar és Mimi. Peter Coyote Oscar szerepében rendkívül színes egyéniség. Ezer arca van. Az ambiciózus író töretlen munkakedvvel, a még mindig fiatalos bohém, szerelemtől megszédült és megszépült sármos férfi, perverz játékokban idétlen figura, közönyös, kegyetlen szerető, ribiket faló és váltogató szexpartner, cinikus, életunt vénember, megkeseredett nyomorék, fizikálisan leépülő, sebeivel tetszelgő exhibicionista. Harcuk vége felé arcára mély barázdákat írt a harag, a gyűlölet, a sértettség, a bosszúvágy. Remekül játszotta mindegyik figurát. Olyan életteli volt. Emberi. Hihető minden galádságában, de odaadó szerelmesként is elhittem neki mély érzelmeit. Remek választás volt. Emmanuelle Seigner Mimi szerepében szép volt, bár kislányos melleivel kevésbé nőies. Jó volt sok-sok arcát látni. Ártatlan, naiv szépség, kívánatos nő, kegyetlen domina, megalázott, kiszolgáltatott szerelmes, megcsúnyult vénkisasszony, poklot járt idegroncs, közönyös ápolónő, cinikus, bosszúvágyó feleség és a végén újra egy bombázó. A magyar hangja – Balogh Erika kislányos hanghordozása időnként idegesítő volt. Mélyebb hangfekvésű színésznő jobban illett volna a szerephez. Dörner György szinkronhangjával hozzájárult Peter Coyote sokszínű játékához. Stohl Andrással semmi bajom nem volt, de nem sokat javított Hugh Grant amatőrségén. Kristin Scott Thomas Fiona szerepében nőként jelentéktelen, feleségként sótlan. A játéka is az volt. Nem volt súlya a történetben pedig annak kellett volna lennie. A fináléban Mimi csábereje rá is hatott. Nem volt hihető, hogy elcsábítható és benne is lakozik egy csábító, delejes nő.

Roman Polanski rendezőként a tőle megszokott profizmussal vezette végig a nézőt a pusztító szerelem áldozatainak történetén. A zenei alátét minden esetben igen hatásos volt. Sok szép katartikus jelenetet láthattunk. Jó érzékkel használta ki a tenger látványát, szusszanásnyi időt adott arra, hogy mindenki feldolgozhassa a történet sokkhatásait. A zárójelenetet a rendező kissé összecsapta. Oly gyorsan történt minden. Idő se volt felfogni az eseményeket. A befejezés kimenetele nem volt kétséges. Oscar szerint. Ő már korábban eldöntötte. És Mimi? Ezt a végkifejletet várta? Végig szemtől szemben küzdöttek egymással. Oscarnak ilyen gyáván kellett elégtételt venni, megbüntetve Mimit is, magát is? Nehezen elfogadható vég. Viszont elgondolkoztató a téma: a párkapcsolat buktatói. Mindenki tükröt tarthat maga, maguk elé. A film ezt a szerepét betöltötte.

Szerző : Novák Edit

Rendező: Roman Polanski
Író: Pascal Bruckner
Forgatókönyvíró: Gérard Brach, John Brownjohn, Jeff Gross, Roman Polanski
Zeneszerző: Vangelis
Operatőr: Tonino Delli Colli
Vágó: Hervé de Luze

Játékidő: 138 perc
Megjelenés: 1992.

Néhány kép a filmből:

Képek : port.hu