Nekem 8 (Nothing to Lose)
Színes, amerikai akció-vígjáték.
Tartalom, rövid leírás:
Nem számít, nem oszt nem szoroz, nem tesz semmit, egyre megy, nekem nyolc. Lehet ezt még fokozni? Nick Beam-nek rossz napja van. Egyébként ő elégedett ember. Sikeres a munkájában, boldog férj, sőt odaadó szerelmese szép, fiatal feleségének. Nem kellett volna meglátnia, de meglátta. Meglátta ahogy asszonya mással hancúrozik. Ráadásul ez a más pont a főnöke. Hát kell ennél több, hogy rossz napja legyen! Lehet, hogy volt némi igazság a filmet indító játékban, amikor a egymást cukkolták erőltetett komolysággal válóoknak elmenő hazugságokkal? Vagy csak egy szerepjáték volt, ami feldobja a házasságukat? De az is lehet, hogy egy szerepjáték mögé bújva árulta el magát a látszólag boldog asszonyka? Ki hinné, hogy szexuális étvágyába több férfi is belefér? Ki tudja? Hát a néző, egyenlőre nem.
Jól indul a film. Tim Robbins és Kelly Preston játéka üdítő. Bedőlünk nekik, ők is egymásnak. Aztán felhőtlen boldogság. Jó látni egy ilyen boldog szerelmes párt!
Nick Beam élete kifordult a sarkából. Ő meg önmagából. A kocsijába lopózó, pisztolyt rá szegező tolvaj is jól kifogta. Nick nem retten meg a kocsit, kulcsot, tárcát ide felszólítástól. Nick dühétől majdnem Terrance, a tolvaj csinál a gatyájába és persze az életveszélyes száguldozásától. Higgadt nyugalma fele se tréfa: „Rápacsáltál, mert rossz napon rossz lóra tettél!” miközben ámokfutóként tör-zúz a száguldó kocsijával.
|
Ez a jelenet kiváló lehetőséget nyújtott Martin Lawrence számára, hogy hülyét csinálhasson a kisstílű bűnözőből. Ripacskodás nélkül sikerült neki. Élvezetes volt Tim Robbins nyugalma, jó ellenpontja a sivalkodó, beszari tolvajnak. A nyakkendős üzletembert egy őrült, borotvás gyilkosnak hiszi, aki áldozatát pörköltnek felkockázva ott hagyja a sivatagban. Vagy egy lelki beteg baltás gyilkossal hozta össze a sors és zárta össze Arizona közepén? A rinyálása, hogy ne ölje meg már egy kicsit sok. Ez a mondat a forgatókönyvíró papírkosarában végezhette volna. Sajnos Martin Lawrence-nak nem mindig sikerült ripacskodás nélkül megoldania a szerepét.
Amikor megállnak egy útszéli fogadónál és Nick kiteszi a szűrét a kocsiból, az elzsibbadt a seggem jelenet elég szánalmas volt. Túléltük. Mivel még egy traktornak is hiába stoppolt, közös kalandtúrájuk elkezdődött. Pofátlansága nem ismer határt. Ha hazaviszi még ő felejti el ezt az emberrablási dolgot. De egy csúnya rossz fiú, egy fegyveres rabló nem érdemel szánalmat. Sok mosolyogtató jelenetet köszönhetünk a dramaturgnak. Többek között ilyen a pincérnő megjegyzése, hogy előbb fizessenek, aztán verjék egymást agyon. A hirtelen felindulásból kihajított tárca hiánya megbosszulja magát. A kiszolgáltatottság kölcsönössé vált. Összeköti őket az egymásra utaltság. Felpörög a film. Arra a ritmusra vált, mint a száguldozási jelenetben. Egy póthitelkártyán – amiről utólag kiderült, hogy lejárt – összeverekednek. |
A verekedést záró slusszpoén – a pincérnő egy hatalmas palacsintasütővel mindkettőt fejbe kólintja – igen hatásos. Újra a fogadóban. Indul köztük a nevető izmokat próbára tevő dialógus. Bizony, kíváncsi természetű az ember!
„Zaciba tett a macád? Nőügyi gondjaid vannak, az tuti!És a hapsi? Jól elláttad a baját? Szétrúgtad a seggét?”
Hát nem, ő csak elpályázott.
„Pipogya kóró. Nem csoda, ha az asszony összefekszik mindenkivel.”
Hát agyon kellett volna verni – okoskodik utólag – had lásson a pályán az a ribanc! De az agyonverést majdnem az asszonyt leribancozó piti tolvaj kapta. De megúszta, szétszedték őket. A szükség törvényt bont. Terrance öt dollárja kiegészítésre szorult. Tankolás rablással. Rendkívüli akció. „Ingyen tankolhatsz pénzt, ha veszel benzint.” Ismét ritmust vált a film, mintha eddig unatkoztunk volna. Egy jól irányzott lövéssel elindul az üldözési jelenet. A benzinkutas megszívta magát. Egy bumfordi teherkocsival veszi üldözőbe őket. Csak a szirénázó rendőrautó hiányzott nekik! Visszafordulva most már egymással szemben mennek, nyomukban szirénázva a rájuk ragadó zsaru. A poén csattanós. A három kocsiból kettő egymásba rohan. Melyik kettő? Természetesen a hazai pályán evezők. Ráadásul a rendőrautó rádiója is megadta magát a jelenet slusszpoénjaként. Túlélték? Hát túl! Martin Lawrence ismét sziporkázik. Az újra születettek örömével tapogatja magát és Nick-et. Nick megelégeli Terrance szószátyárkodását. Ki akarja tenni a szűrét, de ő nem hagyja magát, ismét pisztolyt szegez rá. Tetszett ez a pisztoly a főszereplő jelenet, ahogy laza mozdulattal kirepül a kézből. És még csak meg se volt töltve. Demensnek nevezi a rablás miatt, hiszen ha felismerik, sittre vághatják. Tudnia kellene, hogy csak nagyban érdemes utazni! Maszk, körbeszaglálás, biztonsági kamera, riasztóberendezés –ahogy kiselőadást tart a rablásról – Nick–nek bevillan a nagy ötlet. Terrance is rájön mi az. Az önelégült erkölcs a főnökét készül megkönnyíteni a páncélszekrényében tartott tonna pénztől, aminek ráadásul még a kódját is tudja. Édes a bosszú a feleségét kurfincoló gazemberen. Közben körözést adnak ki két rossz arcú bűnöző ellen emberölés és fegyveres rablás miatt. Épp látjuk is őket munkában. Újabb dialógus. Terrance-ből a kisstílű útonállóból a dramaturgia hátrányos helyzetű értelmiségit csinált, aki azért nem kap munkát, mert a sötét színe nem megy egy jól menő céghez.
A pók mászik a fejeden epizód a lezsibbadt a seggem táncoló jelenetének koppintása. Még a benzin áztatta cipőtalpak is meggyulladnak. Nem volt annyira unalmas, de ilyen jelenetből egy is elég lett volna. Úgy látszik egy poént kétszer kell elsütni, hogy minél nagyobbat szóljon. A történet ismétli önmagát. A piti kis útonállónk telefonálni akar és a telefonálás előtt Nick elveszi tőle a pisztolyát, hogy ne csináljon kalamajkát. Helyette ő csinált. Rablás amatőr módra. Ismét egy benzinkúton. A benzinkutas az övbe bújtatott pisztoly láttán puskát ránt, pedig ő csak benzint akart 20 dollárért és egy savanyú cukorkát. Újabb poén. Akinek pocsék a napja az merészebb az átlagosnál. Most már a benzinkutasnak is pocsék napja van. Előbb ő nézett farkasszemet a puskával, ám egy gyors, határozott mozdulat és a pisztoly már őt veszi célba. Ha Nick rabol ki egy boltot az sincs rendben, de megtörtént. A benzinkutast játszó színész remekelt. Agresszív majd beszari tulajként olyan emberi volt. Csak úgy sütött az arcáról a félelem a rászegeződött pisztoly láttán. Megdermedt testtartásban kényszeredett mosollyal bólint a búcsút intő Nicknek.
Dramaturgiai baki a rossz fiúk egyikének áhítatos komolyzene hallgatása, amit a társa csak brummogásnak titulál. Nem életszerű. Annál inkább az ahogy ki akarják csinálni a konkurensnek hitt autót és tulajdonosait. Ez az ő területük és nem nagyon csípik a jogtalan behatolókat. Ez a kvartett megint a melyikük az erősebb a kezükben levő fegyvertől fenekedésről és a laposra verünk erőfölényről szól. De csalfa ez az erőfölény! Hol itt van, hol ott. Elpártolhat. A földön fekvő Nickből kitör az indulat hogy most itt van egy újabb pasi, akit jobban utál, mint Terrance-t, ezt a piti autótolvajt. Annyi elég is volt neki, hogy a tárcáját emlegették. Feltápászkodik és alaposan lehordja a puskával hadonászó, nagyfiút játszó „nagyon félelmetes” két rossz arcú egyikét. Elmondja mindennek. Egy gyönge, elszánt kis girnyó, vézna, kétbalkezes ürge, egy töketlen bunkó, búval-baszott, szánalmas mitugrász. Na ettől felmegy a pumpa a másiknál. Mindjárt megöli. Mit számít, baráti szívességet tenne neki. Terrance kirántja az övébe szúrt pisztolyt és ezzel fordul a kocka. Mindenkit szét akar lőni. Véletlenül Nicket találja el. Ebben a lövöldözős kvartettben mindenki egyszerre pofázik, miközben Terrance a pisztollyal veszettül hadonászik. Meglehetősen amatőr volt a két rossz fiút alakító színész játéka. Mellettük Tim Robbins hagyta, hogy Martin Lawrence sziporkázzon ebben a jelenetben. Sietősen elhúznak. Mindketten mondják a magukét. Terrance Nicknek, hogy mi a fenének kötött bele abba a baromba. Nick a halni készülő Terrance-nak amiért belé lőtt. Hamar kiderült, hogy csak egy jelentéktelen horzsolás. Közben a két útonálló hozzájuk illő módon szerez újabb közlekedési eszközt. A stoppolásukra megálló kocsi tulajdonosát a vezető ülésről lelkiismeret furdalás nélkül kihajítják. Mind a négyen az angyalok városába tartanak. Terrrance meghívja magokhoz Nicket. Bolondozik vele, hogy ne hagyja el, maradjon vele mindörökre. Figyelmezteti Nicket, hogy a felesége semmit nem tud a „másodállásáról” amit az álláskeresés ürügye alatt folytat. A fogadtatás nem túl szívélyes. Mindkét nő, a felesége és az anyja is rátámad, ráadásul az anyja dühödten lekever neki néhány pofont. A pofonból Nicknek is jut, mivel Terrance-szel egy követ fújt. A mamát alakító pofozkodó színésznő túlságosan dühödtre vette a figurát. Játéka egysíkú volt. Nem egy a felnőtt fiát még mindig rövidnadrágos lurkóként kezelő anyát láttam, csak egy agresszív dühödt némbert. Igen dühödt volt. Csak tajtékozott. És ez kevés volt. A feleséget alakító színésznő szerény, jóindulatú nőnek játszotta Terrance társát. Humánus volt. A két viharvert férfi sebeit oly gyengéden látta el. Az idillikus családi élet jelenet a tündéri gyermekek megjelenésével csak töltelék jelenet volt. Nem sok köze volt az alaptörténethez. A feleség megenyhül Nick-kel szemben, örül, hogy a a férjének ilyen barátja is akadt. Újabb dramaturgiai baki a váratlan fordulat. Terrance a kisstílű autótolvaj felemelése, előléptetése munkanélküli értelmiséggé, aki saját hibáján kívül vált munkanélküli, mindezt alátámasztja az a sok pályázatait visszautasító levél az íróasztalon és csupán a kényszer vitte rá a lopásra. Nem hiszem el, hogy mind a két ember benne van a karakterben. A levelezőn végzett mérnök és a piti tolvaj. De erre a fordulatra szükség volt a happy endhez. Ez a karakterváltoztatás a történet megerőszakolása. Az ábrándosan a feleségére szentimentálisan gondoló Nick sem fér össze a kufircolástól teljesen kiakadó, csalódott, legszívesebben meghaló, fásult, megbocsátani képtelen Nick-kel. Ez sem vált a dramaturg dicséretére. Ismét egy töltelékjelenet. Terrance elemel egy pulóvert és a gatyájába tömi. Az elárusítónő majd felfalja a szemével a dudorodó férfiasságát. Újabb rablási kísérlet, már úgy mint a profik, maszkban. Nem kétbalkezesek, két-, illetve négy ballábasok ahogy feldöntik az üzlet elé kitett vevőcsalogató árucikkeket. Játék a játékban.Tipikus rablási műsor kétféle módon hangszerelve. A két ripacs rivalizál. Terrance a durva változatot adja elő – „Kezeket fel vén trottyos! Szétloccsantom az agyad, ha egy percig is beremeg a göthös segged!”. Addig Nick szerint ha pisztoly van a kézben elég, ha az ember nyugodt, higgadt és udvarias. Nos, az eladónak Terrance változata volt a félelmetesebb. Harry, a tulaj szerepében a színész jól lavírozott a két ripacs között. Találó volt a választás. Valóban egy vén trottyos. Poénnal zárták a jelenetet. A betoppanó vevőbe ütköző Nickból is kijött az agresszív rabló. Még Harry is elismerte. Rick és Charlie, a két rossz arcú bűnöző ismét előkerül. Közben Nick és Terrance kirámolják a főnök széfjét. Jól összedolgozó rablópáros lettek. Ráadásként Nick a méretes farkú szobor szerszámán áll bosszút a főnöke pénisze helyett. Közben a hivatásos bűnözők is az irodaházhoz értek. Igazi ripacsjelenet zárja a kettős bosszút. Először a nagyfiút megjátszó őr, majd a táncoló, éneklő őr magánszáma. Feleslegesen hosszú volt. Végre abbahagyta. Váratlan távozásával folytatódhatott a megakasztott történet. Nick nincs feldobva a történtektől. Megpróbálja leinni magát, amíg Terrance majd kiugrik a bőréből örömében. De az öröme nem tart sokáig. Nicket elkapja egy régi barátnő ismerőse és az ágyába vonszolja,Terrance-t pedig a rossz arcúak. Több mint pech.
Nick elkeseredettségében majdnem sírva fakad, oda a begerjedt csaj ihlete, Terrance pedig a balkonon köt ki kikötözve, egyensúlyozva élet és halál között. A telefonbeszélgetés előkészíti a happy endet. Ann a felsége nem csalta meg a főnökével, a klónja, a húga kefélt a hálószobában a vőlegényével. Micsoda gáz! A pénzt meg elhozták! Az üldözéses jelenetek ritmusában a rablók után rohannak, miután Terrance egy emelettel lejjebb landolt Nick kétbalkezes kiszabadítási kísérletének eredményeképpen. Martin Lawrence kiválóan játszotta az élet mezsgyéjén kapaszkodó halálra ítéltet. Utol érik a menekülő tolvajokat. A kölcsön hátulról beléd hajtok és jól megtollak visszajár. És a lövöldözés is. Egy a kerékbe fúródó golyó véget vet az üldözésnek. Mindkét oldalon ott a fegyver a kézben. Fenyegetőzés. Ki kicsoda? Vannak gyilkosok és mindenki más. De Nick egy külön kategória. Ő házasember és lő. És a kikötözés is visszajár. végül a kiérkező rendőrség hosszú körözés után bilincsben viszi el őket. Az erkölcs diadala. A rossz elnyerte megérdemelt büntetését. A happy end még várat magára. A két amatőr tolvaj összeverekszik az autóban a pénzen. Nick vissza akarja vinni, hogy visszakapja az életét. Terrance válasza, hogy ő is visszakaphatta volna vagy fordítási hiba vagy a dramaturg a film végére elfáradt. Terrance nem visszakaphatta volna az életét, mert ilyen gazdag élete sose volt, hanem biztosíthatott volna magának és a családjának egy gondtalan életet. Elmegy a sok dramaturgiai baki mellett. A pénz visszakerült, Nick élete pedig újra sínre .Terrance a boldog családi életben vigasztalódik. Így lesz a piti autótolvajból nagylelkű, becsületes családapa. A jó erkölcs másodszorra is diadalmaskodik. Nick sem úszta meg ezt a kalandot komoly személyiségváltozás nélkül. Az irodában látjuk ahogy tőle szokatlan határozottsággal intézkedik. Újra gáz van! A videofelvételt éppen most nézik. Nick kilő mint egy puskagolyó mintha bármit is tudna tenni. Csak a csoda mentheti meg! De csodák pedig vannak. Valaki beletörölt a szalagba. Lehet, hogy az ismeretlen villanyszerelő volt? Ezt megúszta. Az ártatlanul büntetett főnöke zokogva magába roskad. Igazán röhejes, hogy egy komoly üzletember ilyen dolog miatt depresszióba zuhan. Nem az ő hibája. A dramaturgé. Nick megkeresi a parkban piknikező Terrance-t és családját, hogy megkérdezze, mi újság a villanyszerelő szakmában? Nick állást kínál Terrance-nek a szakembernek. Cégének egy új biztonsági rendszerre lenne szüksége és kellene valaki, aki mindezt felügyeli. És a jó harmadszorra is diadalmaskodott. Minden jó, ha a vége jó! Szórakoztató másfél óra. Komolytalan történet nagy komolyan előadva. Ki emlékszik már arra, hogy néha itt-ott döcögött a film? A nevetőizmok voksoltak. Ha szórakoztál ne kritizálj! Ha kritizálsz, vedd figyelembe az alkotók teljesítményét. Figyelembe vettem. Az ítélet: érdemes rászánni azt a másfél órát!
Szerző : Novák Edit
Rendező: Steve Oedekerk
Forgatókönyvíró: Steve Oedekerk
Operatőr: Donald E. Thorin
Díszlettervező: Cloudia
Jelmeztervező: Elsa Zamparelli
Zene: Robert Folk
Producer: Martin Bregman, Michael Scott Bregman, Dan Jinks
Látványtervező: Maria Rebman Caso
Vágó: Malcolm Campbell
Játékidő: 98 perc
Megjelenés: 1997.
- Inkább nem
- Talán
- Nem rossz
- Elmegy
- Jó
- Tetszik
Foxx.hu - Egyedi filmes pólók és egyéb ajándéktárgyak