Project X – A buli elszabadul

Színes, amerikai vígjáték.

Tartalom, rövid leírás:

Már az első 5 percben beigazolódott az, amitől féltem: a sztori egy nesze semmi, fogd meg jól. Kicsit konkrétabban:
Thomas (Thomas Mann, nem az író), Costa (Oliver Cooper) és J.B. (Jonathan Daniel Brown) a gimi legnagyobb lúzerei, akik megunták, hogy lenézik őket. Hirtelen minden összevág: a szülők elutaznak, Thomasnak szülinapja lesz. Mit csinál ilyenkor egy tinédzser? Bizony, egy bitang nagy házibulit. Maximum 50 főre számít, de végül ez a szám a 30x-osára (!!!) nő. Mondanom sem kell, hogy nem kis problémával jár ez az egész. Eldurvul a buli, de nagyon…

Ennyi a történet. Ne várjunk többet, mert felesleges. Semmi mellékszál meg rizsa, A pontból B pontba megy a cselekmény. Mindemellett ez kicsit sem baj, mert alapból nem egy drámára vagy egy mélylélektani krimire készültem. És most ez lehet furán hangzik, de ez nálam nagy pozitívum, mert így sokkal közelebbinek érezzük a sztorit. Ha mi megyünk buliba, akkor se jön Godzilla, se idegenek és még csak nem is hal meg senki. A film vége már nagyon a végletekig viszi a „bulit”, ami egy talán kicsit túlzás, de nem szabad elfelejteni, hogy egy filmet nézünk. Szóval nekem bejött ez a tökéletes összeférhetetlenség. Kicsit ilyen ellenpropaganda szaga van a filmnek, de ez sincs túl cifrázva és lemaradnak a „hallgatnom kellett volna a szüleimre” meg a „soha többé nem csinálok ilyet” tanulságok, illetve monológok. A romantikus szálat is elég sajátosan értelmezi: mindenki mindenkivel. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy most csak azért nézzem meg, hogy lássak pár amerikai, noname színészt bulizni? Részben igen, részben nem. Azért igen, mert voltaképp ezt takarja a film és azért nem, mert emellett egy egész jó vígjáték is, amire viszont nem számítottam. Bizony volt sok rész, ahol felnevettem. Meglehetősen messze áll tőlem az amerikai gimi élet (Amerikai Pite 1-58), de ez valamiért NAGYON tetszett. Ez sokkal élet hűbb, naturalistább és egy-két helyen reálisabb.

A színészek tökéletesen ismeretlenek, kinézetre is átlagos tinédzserek, ami azért jó, mert magukat kellett adják. A kézikamera miatt az operatőri munkát elég nehéz értékelni, de abban biztos vagyok, hogy fele ennyire sem lett volna hiteles, ha nem így készül. Ez jó ötlet volt, ez kellett. Engem személy szerint egyszer sem zavart még ez a megoldás (Cloverfield, Paranormal Activity).

A legkiemelkedőbb pozitívum egyértelműen a hangulat. Az az ember, aki hasonló bulikat átélt, annak egyből mosolyra görbül a szája. Ugyanis egy-két jelenet már velünk is előfordult, még ha nem is ennyire durva formában. Szerintem a zenék jók, de aki alapjáraton irtózik a trailerben hallott és az ahhoz hasonló zenéktől az nem feltétlen fogja élvezni. Természetesen belerakták az alkohol, illetve a drogok negatív vagy épp pozitív hatását, de hát egy fiataloktól hemzsegő házibuliról beszélünk.

Szigorúan 30 alatt nézendő, mert ez tipikusan egy fiataloknak szóló film. Olvastam Port.hu-n, hogy volt, aki a szüleivel nézte és visszafelé úton azt kellett hallgatnia, hogy „ezek a mai fiatalok” meg hogy „biztos te is ilyen vagy, amikor bulizni mész”. Óva intelek titeket az efféle meggondolatlanságtól. Szigorúan barátokkal, barátnőkkel. Minél többen, annál jobb. Ez egy remek példa azokra a filmekre, amik társasággal nagyszerű, de egyedül csak az „elmegy” kategóriába lehet besorolni. Nagyon megosztó lehet a film, de aki bírja az ilyesmit az egyből ráérez a lényegre és onnantól már maga a mámor. Félre értés ne essen, nem lesz egy olyan mű, amit 10 év múlva is emlegetnek vagy bármilyen díjat érdemelne, de ilyen film még nincs a piacon és ez nálam most jelen pillanatban nagyot ütött. Mindenképp érdemes megnézni, ha másért nem is: remek másnaposságűző.

Szerző : Csík Béla

Rendező: Nima Nourizadeh
Forgatókönyvíró: Matt Drake
Operatőr: Ken Seng
Producer: Todd Phillips
Vágó: Jeff Groth

Játékidő: 88 perc
Megjelenés: 2012.

Néhány kép a filmből:

Képek : port.hu