A tetovált lány

Tartalom, rövid leírás:

Két kultúra, két filmen, pontosabban két női karakteren keresztül szemlélve. Az egyik feldolgozásban injekciós tűt szúrnak a főszereplő nyakába, míg a másikban gázkamrába vezetik. Egyszer egy londoni irodából kerül elő a halottnak hitt unoka, máskor egy ausztrál farmról.
Mire utalnak az ilyen különbségek, számítanak-e egyáltalán?
Niels Arden Oplev 2009-ben, David Fincher 2011-ben filmesítette meg Stieg Larsson híressé vált regényét, A tetovált lányt.
Stieg Larsson tagja volt a svéd Szocialista Pártnak, szerkesztője a svéd trockista folyóiratnak, majd főszerkesztője az Exponak. Írásainak tárgya és hangneme arról tanúskodik, hogy próbált küzdeni a főleg bevándorlókat és nőket érintő előítéletek és erőszak ellen. Niels Arden Oplev dán rendező korábbi filmje, A hit fogságában sok tekintetben párhuzamba állítható A tetovált lánnyal. A 17 éves Sarah nem érti, miért kell a világ és saját családja vak hitével reménytelen harcot vívni, végül elveszíteni őket, csak mert Jehova tanúinak született. Mint ahogyan Lisbeth sem érti, miért kell szenvednie pusztán azért, mert nő.
A Fincher által rendezett filmek sorába szintén bele tudjuk illeszteni A tetovált lányt, hiszen a Harcosok klubjától a Hetedikig szinte az összes filmjében megjelenő deviancia, Martinon és Bjurmanon keresztül itt is megjelenik.
Találó elnevezés a plakátot a film előszobájának nevezni, hiszen a filmplakát a film első megnyilvánulása a közönség felé. Az Oplev-féle film plakátjain Lisbeth farkasszemet néz velünk. Amit látunk: gondosan összehangolt, vidéki ház szoba belsejében koncentrálódó információcsomagok. Harriet fiatalkori fényképe, tűz, a háttérben Blomkvist.

A Fincher-féle film plakátján a történetről semmi információnk nincs, az egész felületet a két szereplő tölti be. Az egyik merész és provokatív – Rooney Mara mellét mindössze a premier dátuma takarja (1. kép) –, mögötte Daniel Craig szorosan öleli, mintegy védelmére kelve a kiszolgáltatott Lisbeth-nek.

Az Oplev-féle filmben a Lisbeth-Blomkvist páros valóban nyomozó párost alkotnak. Felváltva jönnek rá a megoldásokra. Elsősorban nem szerelmi viszony az övék, hanem a lány sérüléseiből fakadó, szaggatott ambivalens kapcsolat. Finchernél majdnem a játékidő feléig külön utakon járnak, és találkozásuk után is külön nyomoznak, vagy ha mégis együtt, a nyomok többségét Blomkvist rakja össze, ezáltal Lisbeth leginkább a könyvben megjelenő Asperger-szindrómája elől a számítógépes technikába és a logikai játékokba menekülő énje háttérbe szorul.

Fincher igyekezett Lisbeth-et, ahol csak a történet alkalmat adott rá, törékeny, finom, szép nőnek ábrázolni. Ezzel szemben Oplev Lisbeth-je nem a klasszikus értelemben szép. Borotválatlan, szikár, izmos felsőteste mégis olyan elementáris erővel hat ránk, hogy fel sem merül bennünk, hogy ne lenne nőies.

Hiszen mire épít a populáris film? Mindössze három fontos elemre: a karakterre, a karakter céljára, és a karakter elé kerülő konfliktusokra.
A karaktert a célja definiálja, amit el akar érni a történet végére. És éppen azért, mert „akar”, akadályokkal kell szembenéznie. A Noomi Rapace játszotta Lisbeth dönt. Dönt, amikor úgy határoz, elküldi a bibliai idézetek megoldásait tartalmazó e-mailt titkosítás nélkül, ezáltal közvetve felveszi a kapcsolatot Mikaellel és dönt, amikor hagyja Martint a lángok martalékainak. Rooney Mara karaktere azonban sodródik. Alapvetően Fincher filmjére jellemző, hogy a véletlenek szerepe áll túlsúlyban a felelősségteljes, emberi döntésekkel szemben. A bibliai idézetek megfejtése pusztán annak köszönhető, hogy Blomkvist lánya éppen meglátogatta őt, Martin esetében pedig hiába ad engedélyt Blomkvist a gyilkolásra, Lisbeth mentesül a bűn alól, hiszen még mielőtt cselekedhetett volna, hirtelen felrobbant az autó.

Oplev sokkal merészebben nyúl az anyaghoz, itt is kimaradnak összefüggő apróbb cselekményszálak, megpróbálja azonban az írott szöveg a nők bántalmazásával egyet nem értő alapfelfogását hangsúlyozni. Ennek érdekében, akár az írott történeten is módosít – míg a regényben egyszerűen áthajt egy autó Lisbeth laptopján, miközben lezárja biciklijét, addig Oplev ezt az alkalmat is arra használja fel, hogy megindokolja Lisbeth férfiak iránt érzett gyűlöletét. Hazafelé menet ugyanis vagy fél tucat részeg férfi kezd ki vele, aminek következménye, hogy laptopja használhatatlanná válik. A svéd verzióban úgy íródik át ezt a jelenetet, hogy abban feltárulhasson előttünk Lisbeth-nek az az énje, ami szinte az őrülettel határos. Fincher ennek a tébolyultságnak a kifejeződésre jutását veszti el azzal, hogy egy szimpla tolvaj jelenetet kreál.
Mindennek ellenére úgy gondolom, csak nyerhetünk a feldolgozásokkal, hiszen az így kapott információcsomag az adott kultúrát, a társadalmat és a nőkhöz való hozzáállást tekintve felbecsülhetetlen, a médiumok és szerzők közti határsávban kutakodva rengeteg érdekességre bukkanhatunk.

Szerző : Szin Karolina

Előzetes a filmből: A tetovált lány (2011.)

Néhány kép a filmből (David Fincher rendezése):

Néhány kép a filmből (Niels Arden Oplev rendezése):

Képek : port.hu és port.hu